Emlékkép

 

Fa alatt állok

Hallgatom csendben az esőt.

Ezernyi koppanás

Mint megannyi szívdobbanás

Amit hallattak az emberek

Életük során.

Most némán pihennek 

Az eső áztatta

Megszentelt földben.

 

Szél zúg a falevelek között

Csendben hallgatom,

A bús, komor fellegek alatt

Ahol vidám történeteket mesél

Lomhán fújó, nyáresti szél.

 

Nevetve mesél piruló menyecskéről

Kinek szoknyáját meglebbentve, 

Fütyülő katonák előtt

Félve, tipegve halad

Az arató kedvese felé.

Egy kisfiúról

Ki fennakadt a fa tetején

Elszakítva az ünneplő nadrágját

Illatos, lédús alma kedvéért.

Tudva otthon verés várja,

De a tiltott gyümölcsnek

Nincsen párja.

 

Villám szeli át a tájat

Szedhetem hazáig a lábam.

Búzatábla mellett elhaladva

Mintha az arató párt láttam volna

Összebújva, mosolyogva.

Távolabb az almafán

Teli szájjal egy kisfiú integet.

Újabb villám szeli át a határt

Múlt árnyai lassan eltűnnek

Feledés homályába lassan visszatérnek.      2020. augusztus 26.

 

 

 

Egy szempillantás

 

Munkából felnézve

Igéző szempárral akadtam össze.

A világ megfordult a tengelye körül

Míg a szemek fogvatartottak

Az időtér kitágult.

A pillanatból órák lettek

Ahogy magunkat láttam, kettesben.

Pirulva gondoltam utána

Hányféle pózban, gyúrtuk a lepedőt,

Egy végtelen tér közepén.

A pillanat megszakadt

Szétfoszlottak az álmok

De megmaradtak a vágyak.     2020. szeptember 2.

 

 

Balaton

 

Kishazám egyik részén

Tisztavízű tó áll, hegykén.

Napfény szikrázik a türkizkék vizén

Űrből is látni a tükrét.

 

Keletkezése a régi időkbe nyúlik vissza

Mikor még a Nap, járókában ropta.

Mese lények a Földön laktak

Tündérekkel játszadoztak.

Angyalok is éltek köztük

Jót és a békét felügyelték.

Sötétség is lézengett közöttük.

Angyalok mikor nem figyeltek

Gonoszságot becsempészte.

Káosz lett urrá a Földön

Bánat és fájdalom élt közöttük.

Szenvedésük láttán az angyalok

Könnyeiket hullatták a parton.

Így teremtették meg a tavat

Amire mi oly büszkék vagyunk.

Idönként visszajárnak az angyalok

Bánatukat, örömüket kiadni.

 

Ezért létezik még a tiszta vízű tó

Ahol minden évben nyaralni jó.

Minden évszakban csodásan szép

Ezernyi embert vonz e kép.

Magyar ember büszke rája

Balaton partja mindig vissza várja.           2020. szeptember 5.

 

 

 

Véget ért

 

Egyik reggel arra ébredtem

Egy fiatalember elrabolta a szívemet.

Lassan és csendben

Akaratlanul is magához vette.

Apró dolgokkal, mozdulatokkal

Szívembe lopta magát azonnal.

 

Véget értek a boldog órák

Többet látni nem akartál.

Magyarázat, amit kértem

Érthetetlen volt, amit kaptam tőled.

Te fész szeretni

Én félek tovább lépni.

A szívem zokog

Amikor képet lát

Amin mosolyogsz.

 

Véget ért egy fejezet

Szép volt a történet veled.

Lesz majd mire emlékezni

Ha majd egyszer, hajlott háttal

Egymással szembe megyünk.              2020. szeptember 9.

 

 

Más napok

 

Ismerős arcot keresek

A maszkba burkolódzó

Embertömeg között.

Üres tekintettel bambulva

Haladnak előre.

Fáradság és kétség

Villan a szemükben,

Remény még közöttük jár

De lassan tova száll.

 

Padok üresen sírnak

Iskolák üresen konganak.

Diákokat várják a táblák

Szivacsok és rengeteg labdák.

Szülők s gyerekek

Velük együtt sírnak,

Hogy lesz meg így

Az évvégi vizsga.

Szenved mindenki

Tanár, szülő s diák

Online tanítás

Mindenkire ez vár.

 

Remélem minden a régi lesz

Megtelnek az iskolák s padok,

Újra ének és kacagás száll

S velük ünnepel az egész világ.         2020. szeptember 17.

 

 

Csillagok

 

Egy fárasztó nap után

Rámtalál az est csendje.

Felnézve az égboltra

Ezernyi csillag néz szembe.

Istenem, de szépek

Megnyugvást hoz

Minden népnek.

 

Elmerengve nézem őket

Sóhajtás tőr fel, mélyen

Sötétségbe nézek banbán

Jó lenne, ha valaki gondolna rám.

De jó lenne újra szeretni

Ismét szeretve lenni.

Együtt néznénk a tejutat

Számolnánk a hulló csillagokat,

Összebújva szép lenne minden

Kerek lenne a világ

S a búság tova libben.

 

Nem vagy még a közelemben

Egyedül nézzük a nyári estet.

Külön-külön álmodozunk

A megnyugvást hozó találkozásunkról.         2020.szeptember 17.

 

 

Körforgás

 

Fájdalom gödrében ülünk mindketten

Önvád marcangolja lelkünket,

Bántjuk egymást öntudatlanul

Mellébeszélések hegye fölénk tornyosul.

Fájdalom sikolya alatt

Lassan, csendben ránk borul,

Eltemetett emlékek és vágyak

Utánunk maradt emlékfoszlányok.

Jövőképet húzunk magunkra

Felesleges burok, mi szerintünk maradhat,

Önmagunk ellen, felesleges öntudat.

Ezernyi érzés sikít a fejünkben

Csalódás meztelenre vetkőzteti lelkünket.

Igazság tőre a szívünkig hatol

Elfeledett, ki nem mondott válaszok nyomában

Lassan elporladunk, mint tűzifa a kályhában.

Porból éledünk újjá egy teliholdas éjjelen

Hogy sorra kövessük el ugyanazt a hibát

Nemzedékről nemzedékre

Így jön létre az értelmetlen körforgás

Ami élve éget el bennünket

Mindig!

Ugyanazon a fülledt éjszakán.               2020. szeptember 21.

Oldal: Szakadék szélén (második kötet)
Régi és új versek, kapott novellák, saját történetek - © 2008 - 2026 - magan-versek.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat