Régi és új versek, kapott novellák, saját történetek
Saját versek amik a szívemől szólnak, kevenc versek csodás íróktól, rövidebb hosszabb novellák
Gondolsz-e rám? "Amikor az este otthon egyedül találAz ablakon kinézel, de semmit sem látszMondd gondolsz-e rám?Mikor a napok léggömbjéből az idő elszivárogÉs elfelejtett szavak után nem fordulsz már visszaMondd gondolsz-e rám?Megteszel mindent, úgy teszel mintha élnélÓrádra nem nézel, elrohansz mielőtt sírásra görbülne szád.Mondd gondolsz-e rám?Mit elvettél magadtól nem kapod ajándékba visszaImád az égbe, hallgatásod a Földre száll.Mondd gondolsz-e rám?S mikor tavasszal nyílnak az erdei virágokMagadat a tükörben oly öregnek látodMondd gondolsz-e rám?Tested áruként a holnapnak kínálodÉs napról-napra árulod el titkaid másnakMondd gondolsz-e rám?Mikor szerelmes kutyák vonítanak az éjbenTe egyedül gömbölyödsz fészkedbenMondd gondolsz-e rám?Pedig várod, hogy az élet újra rád találjonDe legbelsőbb titkaid nem érti új barátodMondd gondolsz-e rám?Egyszer majd tudod, szép lesz újra mindenNem lesz hiba a dalban, nem lesz hiba a versbenIgaz lesz minden szó, a csókok szívhez érnekS a madarak messzi délről, lassan hazaérnekS én várni foglak, mert várni kell arra, aki nem jön elA fáradt éjszakában, tudod álmatlan a csendDe hajnalban a derengés új reményt üzenÉhes madár a reggel, az emlék megpihenAkit az éjjel vártam, nem jön ma sem el." Benkő Péter Csillagok Ha átmégy tüzeken, hol a beton sem véd megHa semmi lett a ház, az ágy is semmivé lettS magad maradsz, magad, és a korom belep-A rom díszt félre, túl félénk társak, ahogyMegközelítenék az izzó tűzmagotTekinteted hová mereng? Tekints belülre. Ott a végtelen előttedHű királyságod el nem veszi senki tőledAz a páncélod, és az a föladatod.Bár szakadék ölén fetrengsz, s nem nyúl ki kézSehol, sehol--nekeg világít az egészÉgbolt és mind a csillagok. ( Emil Boleslav Lukac) Szeretlek "Szeretlek, szeretlek, szeretlek,Egész nap kutatlak, kereslek,Egész nap sírok a testedért,Szomorú kedves a kedvesért,Egész napcsókolom a testedet,Csókolom minden percedet." (Szabó Lőrinc) Szeress, ne kérdezz.... "Ne félj kinyílni:Szabadabb leszel csak,Minden porcikáddal gazdagabbNem is velem, de a világgal." (Ilyés Gyula) "Férfi és nő.Hogyan is érthetnék meg egymástHisz mindketten mást akarnakA Nő a férfit a Férfi a nőt" (Karinty Frigyes) Szetetet költözött a Földre Pihe-puha hópihe szállSúlya alatt görnyed a fagySzárnya vidáman csap, virágot ér,Fiatal még e nyárról maradt.Sok suhanó kristálycsillagMagából szobrot farag.Boldog mert itt van újraÖrömünnep, beköszön......egy év, egy nap, egy perc, egy hó-nap.Vártam rád, hűvös szellő...vártam!De miért?...Hogy itt lehessek!Itt lerak kedden, szerdánAdvent szülinapján, de van még több ünnep!Várj csak; a Szeretet!A szeretet nem ünnep csak egyszer egy évben?Egy nap, kétnap...mindjárt három.Óh...csak három?Egész évben mit ünnepelsz?Névnapot meg egyebeket?Minden Hétfőn örülhetekSzerdánként szárnyra kelekPénteken is ezt teszemSzombat-vasárnap, ha felébredekÉn akkor is örülhetekA kedd, csütörtök hova lett?E két nap el nem veszettÉn akkor is szeretek!Eltelik a három napA három hónap is elhagyTovább megyek, mit éreznek és vágyakoznak az emberek.Én néha fázom és hideg vagyokDe szetetni nagyon tudokEgyszer aztán a sok kicsi pihe-puha hópiheBeborított mindent, s gondolt arra,El nem olvad, ünnepel!A szeretet költözött a Földre. (St. Martin) Milyen jó lenne nem ütni vissza Mikor nagyokat ütnek rajtunkMilyen jó lenne nem ütni visszaSe kézzel, se szóvalVilágítani a napvilággalEloltani az éjszakávalSzólni a gyávaság szavávalDe sose ütni vissza.... (József Attila) Miért hagytál el, hogyha kívánsz? Igaz-e, hogy érezlek most is,Amikor messzire vagy tőlem?Miért hagytál el, hogyha kívánsz,Ha bennem lehetsz csak ünneplőben? Miért nem csókolsz, ha úgy esik jól?Miért fáradnak el a rohanók?Miért rág szú--módra szét a tengerKarcsú viharra teremtett hajót?... Tudom, hogy jössz majd. Úgy esel belém,Mint szép, szikrázó mennykő a tóba!De megégetnők-e a világot,Vonagló lángokként összefonódva? S pocsolyákba árkolt bús arcombaBirnál-e nézni, ha én is belelátnék?...Ó asszonyom, te balga, te bolondJátszót-játszó, ostoba, semmi játék! (József Attila) Nem én kiáltok Nem én kiáltok, a föld dübörög,Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán,Lapulj a források tiszta fenekére,Simulj az üveglapba,Rejtőzz a gyémántok fénye mögéKövek alatt a bogarak közé,Ó rejtsd el magad a frissen sült kenyérbenTe szegény, szegény....Barátom, drága, szerelmes barátom,Akár borzalmas, akár nagyszerű,Nem én kiáltok, a föld dübörög. (József Attila) Oly kedves, tiszta, szép vagy... Oly kedves, tiszta, szép vagyAkárcsak egy virágElnézlek és a szívemHalk bánat járja át. Kezem fejedre tennémEskedlőn, hogy az égTartson meg így örökreTe kedves, tiszta, szép. (Henrich Heine) "Tavasszal menj ki a szabadbaHol friss patak suttog szaladvaKergetve az est szellőjétMely virágnak illatávalÉs a csalogányok dalávalFut a mezőben szerteszét.Míg mosolyogva néz le ránkA csillagok, s a hold sugaraS ha patakzajjal s a madarak dalávakVirág illattal, csillag--, s hold sugárralIfjú lelked megtelik,Eredj haza s aludjál reggeligÉs amit ekkor álmodol, jót, szépetAdja meg mindazt a jövendő neked." (Petőfi Sándor) "Az életcél a boldogság, de elébbFáradni kell, hogy ezt a célt elérdÚgy ingyen ahhoz senki sem jut el,Ahhoz nagyon sok, mindenféle kell.A becsülettől soha el ne térjSem indulatból, sem pedig díjért!Szeresd híven felebarátaidatNe vondd föl közted, s más közt a hidat!A hon nevet, a drága szent hazátSzívednek legtisztább helyére zárd!" (Petőfi Sándor) "Az élet tengerébenKét örvény van:Szív és Ész.A kettőnek egyikébenA jobb ember könnyen vész.Az Ész ezen bajt okozóEzt el lehet kerülniA Szív mint hogy ragadozóKönnyű benne elmerülni" (Kisfaludy Sándor) Szerelem Ha sírsz nappal, nyögsz éjjel,Mert nagyon szerelmes vagy:Próbálkozz éhezésselÉs bujaságod elhagy,S ha nem segít e módszer,Úgy izzadj, rohanj, dolgozz,Az idő is jó gyógyszer,Mert feledtet és oldoz,De hogyha a konok vágyTovább kínoz, nem enged:Marad az öngyilkosságHatékony ellenszernek. (Krátész) Virágbontó tavasz Csillog a napfény néhány vízcseppen,Víg virágszírmon ébred a reggel,A langyos szellő fákat csiklandoz,Magához ölel édes illatot. Orgona, akác, tulipán, jácint,Muskántli nefelejcsfejjel játszik.Nevet a tavasz gyümölcsfa ágán,Húrokat penget, zenél a hár(s)fán. Szerelmet zizeg minden kis bokorTövében nyíló gyöngyvirág-csokor.Nem árválkodik már az árvácska,Parkokat díszít, szinez bájával. (Domonkos Jolán) Beköltöztél a szívembe Beköltöztél magányos szívembe,S szerelmet hoztál kopár falai közé,A boldogság virágait elültetve benne,Terítettél sziromfátylat fájó álmaim fölé. Elrejtőztél mélyen, de én megtaláltalak,S lettél a napfény magányom erdejében,Majd éjjel hold, mely hangtalanul símogat,Régfeledett vágyakat felidézve testemben. Csillagként jöttél mint egy fényrobbanás,Vigyázom fényed és szerelmed örökre,Nem hittem, hogy érhet még ilyen varázs,S beköltöztem én is szerelmes szívedbe. (Bakos Erika)
Weblap látogatottság számláló:
Mai: 8
Tegnapi: 28
Heti: 68
Havi: 635
Össz.: 41 373
Oldal: Vegyes versek
Régi és új versek, kapott novellák, saját történetek - © 2008 - 2026 - magan-versek.hupont.hu
A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal
ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat