Régi és új versek

Saját versek amik a szívemől szólnak, kevenc versek csodás íróktól

                                                   images_1.jpeg
 
 
 
  Szomorú vagyok
 
 
Szomorú vagyok, mert nem szeretsz
Szomorú vagyok, mert nem kedvelsz
Szomorúan nézlek az ablakon át
Ködös, őszi záporon át.
 
 
Szomorúan nézel fel rám
Szemedben könny csillan...netán?
Könny vagy esőcsepp...kitudja
Szomorú szemed eltitkolja.
 
 
Elhajtasz már s nézek utánad
Tán nem látlak többé már
De szomorú szívemben őrizlek téged 
Mint egy szomorú dalocskát.
 
 
Füst jelzi, hogy itt voltál
De elbúcsúzni nem akartál
Szeretet kísérjen utadon
Szeretlek még, de te ezt nem tudhatod.
 
 
 
 images.jpeg
 
Magányos vagyok
 
 
"Szeretünk"- mondták, de én nem hittem
Magamba fordulok és rendet teszek szívemben
Egy hely üres maradt, a mosolyod ide teszem
Örzöm, mikor másra nézek, eszembe jutsz kedvesem.
 
 
Sírok, mert csak sírni tudok már
Arcod néha-néha feldereng
Mikor néha látlak, sírni tudnék bánatomban
Nem gondolok másra csak a szép szemed mosolyára.
 
 
Amikor köszönsz, mikor mosolyogsz
Reményszikra gyullad szívemben
Talán egy kicsit szeretsz...
Más kezét fogod! Szívem összeszorul
Szemem könnyes lesz de Te ezt már nem láthatod.
 
 
Sírni szeretnék de te ezt nem engeded
Arcod, mosolyod ott lebeg még a szívemben
Szemedbe egy hajtincs lógott....gondoltam kisimítom
De a kezem helyett egy másik lány keze nyúlt feléd Kedvesem!
 
 
 
 
25_21643_267224_468d4d46a4241a9f659604d6947f2dbd_5f0fb3_301.jpg
 
 
 Emlékszel?
 
 
Emlékszel még? Mennyit játszottunk,
Kergetőztünk, fogócskáztunk, 
Fürödtünk és strandlabdáztunk?
Elfelejtenéd ezt mind egy meggondolatlan szó miatt?
 
 
Szomorú az ég is, velem együtt gyászol, 
Nem szólsz hozzám, mintha nem is léteznék
Mondd, mit érek én neked?
Tán egy papírt melyet telefirkálsz és eldobsz?
 
 
Mondd meg, ha bánt valami
Ne dobj el, hátha van még egy kis hely
Amire ráírhatod, hogy "selejt"
De szomorú szívem sose felejt.
 
 
Hiába mondod, hogy "bocs"
Nem bízok már benned
Majd megint eldobsz
Ha betelik a fehér papír amire rajzolsz.
 
 
 
Összevisszaság
 
 
Magam előtt látom a két szép szemedet
Különös fény játszott benne, mikor engem hívták
Mikor öleltél, szemed ragyogott.
Mint a gyertya apró fénye az éjszakában.
Szerelmünk is egy kis gyertyalángra hasonlított.
Égett, majd kialudt, melyet az é!jszaka ellopott.
Kerestem, de csak sötétben tapogatóztam, 
De a lángocskát nem találtam.
Láttam egy halvány derengést....
De felkelt a nap és örökre elveszett.
Te sem vagy már mellettem.... Ő is elveszett...
Csak egy meleg csonk maradt a gyertyából
Még őrzi szerelmed melegét....de lassan kihül...
S nem marad más, csak puszta ridegség...
 
 
 
Tanulság
 
 
Vihar dúl a lelkemben
Nem tudom már, mit is higgyek
A csodás órák rég elmúltak! Szomorú vagyok!
De te sem vagy már, hogy megvigasztalj.
Ostoba gondolat, hisz elhagytál
Miért pont Te vigasztalnál? 
Nem búsúlok, hisz fiatal vagyok én
Találok társat ki vigyáz reám.
De téged sosem feledlek, jó tanár voltál. 
Másnak is szüksége volt rád.
De vigyázz!
Lesz egy leány, ki veled is csak játszik
Mint Te énvelem.
Szíved megfájdul, de így van ez jól
Hisz miért pont Te lennél kivétel ez alól!
 
 
 
Ismeretlen érzés
 
 
Teérted dobog a szívem
Bár nem ismerlek téged.
Mitől van e érzés?
Mely ismeretlenül tőr át
Magányom falán!
Ha rád gondolok, remeg a szívem
Bár nem ismerlek téged.
Rád gondolok minden percben
Bár nem ismerlek.
Sosem láttalak, bár tudom
Hogy ez nem akadály ifjú lelkemnek
Beleremeg hangod puszta dallamára.
Mondd ki vagy te?
Tán egy manó, ki befészkelte magát
A testembe, lelkembe?
Tán egy álomcamiből csúnyán felébredek?
Nem tudom, de itt vagy előtörve
A szívemben, édesem.
 
 
 
Szerelem?!
 
 
Elmentél...fájt ez az üres hely
Melyet itt hagytál azon az éjjelen.
Szomorú voltam s mérges rád
Hisz azt hittem becsapták. 
Sokáig tartott míg emléked
Annyira elmosódott előttem
Hogy nem gondoltam rád minden estémen.
 
 
De eljött az a nap amire titokban vártam
Arcod újra láttam, hangod újra hallottam
Csókod ugyanúgy égetett mintrég.
Szívem újra boldog volt
Hisz tudta...szeretlek
Úgy mint annakidején.
Új tervek s ígéretek hagyták el ajkad...
Szép volt ez a pillanat
De a múltunk ott maradt a szívemben.
 
 
De minden csoda három napig tart.
Így a miénk is.
Érzem....újra távolodsz tőlem.
Egyre távolabb húz valami
S kezed hiábaketesem kedvesem
Hisz messze vagy már
S én többet nem érhetlek el.
Pedig én, még mindíg szeretlek életem!!
 
 
 
Magány
 
 
Elmentél, itt hagytál az emlékekben ülve
Szívem fáj, meg is szakadt már
Mosolyodat még őrzi a pillanat tüze
Mintha még itt lennél velem.
 
 
Még érzem ajkad melegét, csókod ízét
Kezed lágy érintését a testemen
De kinyitom a szemem, csak a falat látom.
 
 
Elteltek a hónapok mióta nem láttalak
Nem hittem volna, hogy ennyi idő után
Gondolok, vágyom Terád
Üres az életem, szinte kong nélküled.
 
 
De éjjel az enyém vagy
Újra átélem a csodás pillanatokat
Látom gyönyörű mosolyodat
Újra suttogod a csalfa szavakat
Melyeket újra elhiszek neked.
 
 
Reggel ébredve...
Üres az ágy mellettem....
Elmentél és itt hagytál...
Az emlékeimben ülve...!
 
received_451480031938019.jpeg
 
 
A múltnak és a jövőnek
 
 
Összetört a szívem, darabokra hullott
Egy vihar szétszorta mindet
Keresgéltem őket, de csak lassan találtam mindet
Magam elévettem s illesztgettem össze
De egy hiányzott a közepéből, egy pici darabka
Mely nélkül nem teljes, üres.
 
Elloptad s megtiportad de vissza nem adtad
De egy láthatatlan kéz kinyúlt és visszalopta
Az üres helyre rakta s megsímogatta
Majd eltünt s hagyta, hogy összeforrasszam.
 
Visszajött és két kezébe fogta
Óvatosan, mint egy gyenge tavaszi virágot
Nyugtató szavakat suttogott, kedvesen, óvóan
És a szív megerősödött
Büszkén állta a vihar bántó szavát.
 
A meleg kéz új tavaszt s reményt hozott
A kis szív bátortalanul de újra dobog
Lassan ugyan deújra kezd szeretni
Nem ismeri teljesen, csak a meleg kezét
De már ez is több, mint a hideg ölelés
Melyet Te adtál neki annak idején.
 
A világ tovább forog nem áll meg
Én sem állok már, szetetek újra
A széllel küldöm üzenetem a meleg kéznek
Beloptad magad a szívembe
Mely azóta is csak ezt dobogja
Szeretlek édesem!
 
 
Az ici-pici csillagocska
 
 
Egy kis csillag húzott át a sötét égen
Egy kérés kapott szárnyra ezen az éjjel
Pici csillag pici fénnyel
Egy magányos szív félénk kérésével
Bizonytalanul pislogott utoljára
Rámkacsintott, s meghallgatta sóhajom
Arcomon mosoly suhant keresztül
Fájó szívem újra doboghat féktelenül.
 
Régen meghalt az ici-pici csillagocska
De sóhajom még tovább adta
Megértő kezekbe került az utolsó sóhaj.
 
Messzi távolban valaki csak erre várt
Hogy átvegye a pici csillag utolsó akaratát
Eljött értem s fogja két kezem
Szívem ismét meleg, s szeret
Nem halott ügyért áldozta föl magát, 
Az ici-pici csillagocska a sötét ég teraszán.
Már ő vigyáz rám, s nem azaz ici-pici láng
Mely lehullott értünk egy augusztusi éjszakán. 




Weblap látogatottság számláló:

Mai: 5
Tegnapi: 2
Heti: 5
Havi: 201
Össz.: 939

Látogatottság növelés
Oldal: Szomorú versek, régi verseim
Régi és új versek - © 2008 - 2018 - magan-versek.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »