Régi és új versek, kapott novellák, saját történetek

Saját versek amik a szívemől szólnak, kevenc versek csodás íróktól, rövidebb hosszabb novellák

Gondolsz-e rám?
 
"Amikor az este otthon egyedül talál
Az ablakon kinézel, de semmit sem látsz
Mondd gondolsz-e rám?
Mikor a napok léggömbjéből az idő elszivárog
És elfelejtett szavak után nem fordulsz már vissza
Mondd gondolsz-e rám?
Megteszel mindent, úgy teszel mintha élnél
Órádra nem nézel, elrohansz mielőtt sírásra görbülne szád.
Mondd gondolsz-e rám?
Mit elvettél magadtól nem kapod ajándékba vissza
Imád az égbe, hallgatásod a Földre száll.
Mondd gondolsz-e rám?
S mikor tavasszal nyílnak az erdei virágok
Magadat a tükörben oly öregnek látod
Mondd gondolsz-e rám?
Tested áruként a holnapnak kínálod
És napról-napra árulod el titkaid másnak
Mondd gondolsz-e rám?
Mikor szerelmes kutyák vonítanak az éjben
Te egyedül gömbölyödsz fészkedben
Mondd gondolsz-e rám?
Pedig várod, hogy az élet újra rád találjon
De legbelsőbb titkaid nem érti új barátod
Mondd gondolsz-e rám?
Egyszer majd tudod, szép lesz újra minden
Nem lesz hiba a dalban, nem lesz hiba a versben
Igaz lesz minden szó, a csókok szívhez érnek
S a madarak messzi délről, lassan hazaérnek
S én várni foglak, mert várni kell arra, aki nem jön el
A fáradt éjszakában, tudod álmatlan a csend
De hajnalban a derengés új reményt üzen
Éhes madár a reggel, az emlék megpihen
Akit az éjjel vártam, nem jön ma sem el."    Benkő Péter
 
 
Csillagok
 
Ha átmégy tüzeken, hol a beton sem véd meg
Ha semmi lett a ház, az ágy is semmivé lett
S magad maradsz, magad, és a korom belep-
A rom díszt félre, túl félénk társak, ahogy
Megközelítenék az izzó tűzmagot
Tekinteted hová mereng?
 
Tekints belülre. Ott a végtelen előtted
Hű királyságod el nem veszi senki tőled
Az a páncélod, és az a föladatod.
Bár szakadék ölén fetrengsz, s nem nyúl ki kéz
Sehol, sehol--nekeg világít az egész
Égbolt és mind a csillagok.    ( Emil Boleslav Lukac)
 
 
Szeretlek
 
"Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
Egész nap kutatlak, kereslek,
Egész nap sírok a testedért,
Szomorú kedves a kedvesért,
Egész napcsókolom a testedet,
Csókolom minden percedet." (Szabó Lőrinc)
 
 
Szeress, ne kérdezz....
 
"Ne félj kinyílni:
Szabadabb leszel csak,
Minden porcikáddal gazdagabb
Nem is velem, de a világgal."  (Ilyés Gyula)
 
 
"Férfi és nő.
Hogyan is érthetnék meg egymást
Hisz mindketten mást akarnak
A Nő a férfit a Férfi a nőt"  (Karinty Frigyes)
 
 
Szetetet költözött a Földre
 
Pihe-puha hópihe száll
Súlya alatt görnyed a fagy
Szárnya vidáman csap, virágot ér,
Fiatal még e nyárról maradt.
Sok suhanó kristálycsillag
Magából szobrot farag.
Boldog mert itt van újra
Örömünnep, beköszön...
...egy év, egy nap, egy perc, egy hó-nap.
Vártam rád, hűvös szellő...vártam!
De miért?...Hogy itt lehessek!
Itt lerak kedden, szerdán
Advent szülinapján, de van még több ünnep!
Várj csak; a Szeretet!
A szeretet nem ünnep csak egyszer egy évben?
Egy nap, kétnap...mindjárt három.
Óh...csak három?
Egész évben mit ünnepelsz?
Névnapot meg egyebeket?
Minden Hétfőn örülhetek
Szerdánként szárnyra kelek
Pénteken is ezt teszem
Szombat-vasárnap, ha felébredek
Én akkor is örülhetek
A kedd, csütörtök hova lett?
E két nap el nem veszett
Én akkor is szeretek!
Eltelik a három nap
A három hónap is elhagy
Tovább megyek, mit éreznek és vágyakoznak az emberek.
Én néha fázom és hideg vagyok
De szetetni nagyon tudok
Egyszer aztán a sok kicsi pihe-puha hópihe
Beborított mindent, s gondolt arra,
El nem olvad, ünnepel!
A szeretet költözött a Földre.    (St. Martin)
 
 
Milyen jó lenne nem ütni vissza
 
Mikor nagyokat ütnek rajtunk
Milyen jó lenne nem ütni vissza
Se kézzel, se szóval
Világítani a napvilággal
Eloltani az éjszakával
Szólni a gyávaság szavával
De sose ütni vissza.
...                                      (József Attila)
 
 
Miért hagytál el, hogyha kívánsz?
 
Igaz-e, hogy érezlek most is,
Amikor messzire vagy tőlem?
Miért hagytál el, hogyha kívánsz,
Ha bennem lehetsz csak ünneplőben?
 
Miért nem csókolsz, ha úgy esik jól?
Miért fáradnak el a rohanók?
Miért rág szú--módra szét a tenger
Karcsú viharra teremtett hajót?...
 
Tudom, hogy jössz majd. Úgy esel belém,
Mint szép, szikrázó mennykő a tóba!
De megégetnők-e a világot,
Vonagló lángokként összefonódva?
 
S pocsolyákba árkolt bús arcomba
Birnál-e nézni, ha én is belelátnék?...
Ó asszonyom, te balga, te bolond
Játszót-játszó, ostoba, semmi játék!   (József Attila)
 
 
 
 
 Nem én kiáltok
 
Nem én kiáltok, a föld dübörög,
Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán,
Lapulj a források tiszta fenekére,
Simulj az üveglapba,
Rejtőzz a gyémántok fénye mögé
Kövek alatt a bogarak közé,
Ó rejtsd el magad a frissen sült kenyérben
Te szegény, szegény.
...
Barátom, drága, szerelmes barátom,
Akár borzalmas, akár nagyszerű,
Nem én kiáltok, a föld dübörög.    (József Attila)
 
 
 
Oly kedves, tiszta, szép vagy...
 
Oly kedves, tiszta, szép vagy
Akárcsak egy virág
Elnézlek és a szívem
Halk bánat járja át.
 
Kezem fejedre tenném
Eskedlőn, hogy az ég
Tartson meg így örökre
Te kedves, tiszta, szép.    (Henrich Heine)
 
 
 
"Tavasszal menj ki a szabadba
Hol friss patak suttog szaladva
Kergetve az est szellőjét
Mely virágnak illatával
És a csalogányok dalával
Fut a mezőben szerteszét.
Míg mosolyogva néz le ránk
A csillagok, s a hold sugara
S ha patakzajjal s a madarak dalávak
Virág illattal, csillag--, s hold sugárral
Ifjú lelked megtelik,
Eredj haza s aludjál reggelig
És amit ekkor álmodol, jót, szépet
Adja meg mindazt a jövendő neked."     (Petőfi Sándor)
 
 
"Az életcél a boldogság, de elébb
Fáradni kell, hogy ezt a célt elérd
Úgy ingyen ahhoz senki sem jut el,
Ahhoz nagyon sok, mindenféle kell.
A becsülettől soha el ne térj
Sem indulatból, sem pedig díjért!
Szeresd híven felebarátaidat
Ne vondd föl közted, s más közt a hidat!
A hon nevet, a drága szent hazát
Szívednek legtisztább helyére zárd!"     (Petőfi Sándor)
 
 
"Az élet tengerében
Két örvény van:Szív és Ész.
A kettőnek egyikében
A jobb ember könnyen vész.
Az Ész ezen bajt okozó
Ezt el lehet kerülni
A Szív mint hogy ragadozó
Könnyű benne elmerülni"     (Kisfaludy Sándor)
 
 
Szerelem
 
Ha sírsz nappal, nyögsz éjjel,
Mert nagyon szerelmes vagy:
Próbálkozz éhezéssel
És bujaságod elhagy,
S ha nem segít e módszer,
Úgy izzadj, rohanj, dolgozz,
Az idő is jó gyógyszer,
Mert feledtet és oldoz,
De hogyha a konok vágy
Tovább kínoz, nem enged:
Marad az öngyilkosság
Hatékony ellenszernek.    (Krátész)
 
 
Virágbontó tavasz
 
Csillog a napfény néhány vízcseppen,
Víg virágszírmon ébred a reggel,
A langyos szellő fákat csiklandoz,
Magához ölel édes illatot.
 
Orgona, akác, tulipán, jácint,
Muskántli nefelejcsfejjel játszik.
Nevet a tavasz gyümölcsfa ágán,
Húrokat penget, zenél a hár(s)fán.
 
Szerelmet zizeg minden kis bokor
Tövében nyíló gyöngyvirág-csokor.
Nem árválkodik már az árvácska,
Parkokat díszít, szinez bájával.    (Domonkos Jolán)
 
 
Beköltöztél a szívembe
 
Beköltöztél magányos szívembe,
S szerelmet hoztál kopár falai közé,
A boldogság virágait elültetve benne,
Terítettél sziromfátylat fájó álmaim fölé.
 
Elrejtőztél mélyen, de én megtaláltalak,
S lettél a napfény magányom erdejében,
Majd éjjel hold, mely hangtalanul símogat,
Régfeledett vágyakat felidézve testemben.
 
Csillagként jöttél mint egy fényrobbanás,
Vigyázom fényed és szerelmed örökre,
Nem hittem, hogy érhet még ilyen varázs,
S beköltöztem én is szerelmes szívedbe.   (Bakos Erika)
 


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 9
Tegnapi: 27
Heti: 36
Havi: 75
Össz.: 26 963

Látogatottság növelés
Oldal: Vegyes versek
Régi és új versek, kapott novellák, saját történetek - © 2008 - 2024 - magan-versek.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »