Régi és új versek, kapott novellák, saját történetek

Saját versek amik a szívemől szólnak, kevenc versek csodás íróktól, rövidebb hosszabb novellák

 
 
 
Szülinapra Csabának
 
Nap, Hold és a Csillagok
Furán néznek rád e hajnalon.
Kérdeznéd de nincs kitől.
Kérdőn nézel körbe
De választ nem találsz....
Egy dalt sodor a szél, hallgatod
Szíved boldog táncot jár,
Tudod, hogy ez a Nap más.
Én két szót mondok:
Boldog Szülinapot!
Ezt kívánom neked.
 
 
 
 
img_20181220_230728.jpg
 
 Hóember
 
 Fáradtan bandukolva
Véletlen nézek balra
Nem hiszem el amit látok
Csálé ember áll S bámul
Alma szeme nagyra tágult
Röhögőgörcs egyből rám tör.
 
Hógolyótól elhajolva
Szambát járt nyomban.
Fiatal kis legényke
Rosszul mozdult szegényke, 
Nagyot reccsent a fagyban,
Beállt derékkal
Csálén maradt a hóban.
 
Szomorú vigyor van az arcán
Tudja szomorú sorsát.
Ha itt marad eltűnik, 
Alma szeme leesik,
Kalapja is elgurul,
De a háta megjavul.
 
Taxit hívott hát a drága
Telelni indult messzi tájra.
Azóta is vígan ropja
Dereka már jobban bírja.
Vígan él az Észak sarkon
Ha esik a hó, újra itt van.      2018.12.12.
 
 
Madársors
 
További tűnő fecskeálmok
Szél fútta hideg tájak.
Hótól deres bércek állnak
Jégtől súlyos patak áll most.
Napfényre szomjas már a táj
Tavaszt várják mihamarább.
 
Fecske helyett varjú károg
Lepkék helyett cinke száll most.
Ételt keres szegény pára
Messze repül, fáradt már a szárnya.
Sietnie kell, mindjárt esik,
Diót, szotyit hamar rejti.
Hosszú az út hazafelé
Nap is hamar nyugovóra tér.
Napnyugta után a Fagy az úr
Kismadár jobb ha elbúj.
 
Távolban felcsendül egy furcsa hang
Vízhangzik a bérc s dalra fakad.
Dalol a galamb, veréb, szarka
Ritmust a harkály adja.
Karmester az északi szél
Viharos tapsot a hózápor ígér.
Minden madár ételt keres
Ki ezt, ki azt, mindenki tekereg.
 
Hózáporok szilaj vizén át
Repülni nem lehet már.
Túlélni egy-egy napot.
Sok szerencse kell, azt mondhatom.       2019. Január 30.
 
 
Régi tél
 
Felkelve szombat reggel,
Havat látok az ablakon kinézve.
Elmerengek a havat nézve,
Emlékezek egy régmúlt időre:
"Esik a hó - keltett minket anyám,
Öröm csillant a szemünkben,
Egyből öltöztünk, de serényen .
Örömmel fogtuk a hólapátot,
Hógolyó és angyal
Nyomunkban látszott. 
Egyből készült a hóember,
Szánkó is hamar meglett.
Kálváriára érve
A fél suli ott lézengett.
Repült a szánkó lefelé,
Stáció s fa utunkba tévedt.
Elázva és fázósan
Tértünk haza fáradtan."
Magamhoz térve szólok a csajoknak:
" Esik a hó! " - rám néznek s tovább játszanak.
Hol a jókedv, lelkesedés?
Eltünt, s helyette a technika lép.
Szánkózás kicsit felrázza őket,
De a Kálvárián csak pár szánkós lézeng.
Szánkónk most is száguld,
Stáció s fa megint előttünk táncolt.
Hazaérve fáradtan
Megjegyeztem bánatosan:
"Gyerekfejjel jobban élveztük a havat! "           2019.január 06.
 
 
Gyermeki képzelet
 
Dinoszaurusz csorda vándorol
Komótosan  lassan cammogva.
Nyomukban egy sárkány lépked
Hosszú farkát felcsapva szögdécsel.
 
Lehunyt szemmel hallgatom a távol zaját
Eszembe jut a felhőtlen ifjúság.
Mikor volt időd a csodát nézni
Nem pedig dolgozni sietni.
Hosszú órákat néztük az eget,
Vártuk a kósza bárányfellegeket. 
Akkor még láttuk a feljövő nap csodáját,
Felnőve, fáradtan, nemtörődve
Elmennénk világgá,
Megfeletkezve a csodáról,
Ami körbeölel magától.
Néha jó lenne megállni, és a felhőket csodálni,
Ahogy kergetőzik a nyúl, róka
Vagy épp egy sereg bálna.
Képzeletnek nincs határa,
Nyitott szemmel csodákat láthatsz.
 
Újra nyitom két szemem, dínócsorda elszelelt,
Helyükbe jöttek a tündérek,
Akik pegazuson ügetnek serényen.
Micsoda felhőnépség, 
Azt látsz, amit a képzeleted intéz.
Nem tüntek el a képzeletbeli barátok,
Ha megfordulsz, ott vannak leghátul.
Felnőve elfeledtük őket,
Kicsit megállsz, egyből meglátjuk őket.             2019. Március 19.
 
 
Éji tánc
 
Lemenő nap utolsó sugára
Patak szinén, ködöt húz reája.
Vizi tündér haját mossa
Bálba készül kobold ifjal.
 
Ruháját Hold nővér szőtte
Csillogását csillag-por kölcsönözte.
Táncos kedvel forgolódik körbe
Mosolyogva nézi magát a víztükörbe.
 
Lépte nyomán jéghártya terül
Amin a mesenépség táncra penderül.
Megjött már a koboldok atyja
Fiát csak féltve adja.
 
Régi idők rég elmúltak
Kobold s tündér, együtt ropja. 
A régi viszály már a múlté
Ki emlékszik rá, mi volt az affér?
 
Járják már a táncot körbe
Jól mulat minden törpe.
Lapu levél szépen rakva
Tündér étek lapul rajta.
Harmat csillan minden tüskén
Szomjat olt, mindjárt, tüstént.
 
Fagy szekéren jön a hajnal
Fáradt lábat nem vígasztal.
Készülődik már a mesenép
Mindenki serényen aludni tér. 
 
Nap nővér álmosan nyújtózik
Meleg sugárral, az éj búcsúzik.
Köd takaró már eloszlott
Jég páncél is tova úszott. 
 
Elcsendesedik már a környék
Vizi tündér is aludni tér.
Nagy titkával álomra hajtja fejét:
Hogy a kobold ifjú megkérte a kezét.              2019. Március 25.
 
 
 
Jég szív
 
Forró csókkal ébresztett a reggel
Rózsaszín álmokat legyezett messze.
Forró, párás ösvényt hagyva
Lángoló bőrömön lefelé haladva.
 
Összegabajodva talál ránk a napsugár
Pihegve, összebújva, lassul a szív megnyugodva.
Angyal szárnyon jött az álom, 
Vihar szekér jön már  távol.
Hideg kezek húznak vissza
Jeges fuvallat lök most tova, 
Fázós kézzel nyúlok feléd
De csak jégtenger van a kedves helyén.
 
Árulás szörnye néz most rám
Szép arcára kiül a szánalom.
"Megint itt vagy?!" - kérdem fáradtan
Nem szól semmit, tova libben kacagva.
 
Hideg napok jöttek eztán
Lassan teltek a hideg órák.
Rég kialudtak már a lángok,
Melyek az álmaimat melegen tudtátok.
Most fázósan magamhoz ölelném
Kihűlt hamut amivé lettél.
Fagyosan körbeölel a tegnap
Rideg helyet hagyva, jön a holnap.
 
Hideg szívvel köszönt rám a reggel
Kihűlt lepedők között összetörve.
Fájó üresség  mit a jégpáncél beborít, 
Vastag falán napfény sem hatol
Hiába járod körbe, 
Repedést nem találsz. 
Jégbe zártam örökre....                   2019. Április 18.
 
 
Kíváncsiság
 
Szerelem te múló emlék
Tova vitted a szívem eképp:
Szekérre rángattad, cibáltad
Nemkímélve tiportad.
Messze hajtottál véle
Nincs kegyelem csak múló véglet.
 
Mint apró szárnyak rezdülése
Úgy hasított a fény a sötétségbe.
Bánatos szempár nézett reám
Pár mondat virított a neve alján.
Sok-sok pontocska a szavak után
Folytatásért kiállt...
Hiába néztem...
 
Nézem a bánatos szempárt
Kezem már a válaszon járt.
Szót-szót követve írogattunk
Napi szinten "találkozgattunk".
Megismerve Téged messziről
Szimpatikus vagy, legbelül
Érző szíved tündököl.
 
Messzi földről kullogva
Jött a szívem osonva.
Tépetten és szakadtan
Pozitív gondolatokkal megrakodtan.
Kiváncsian nézte a sejtelmes szempárt
Kacérkodva örömtáncot járt.
 
Kíváncsiság és sóvárgás
Körbeölel, mint zenész a hegedűjét.
Érzelmek húrjain játszik az élet
Nemkímélve bárhol is élhetsz.
Találkozást sürgetnek az álmok
Nem tudni még, mit hoznak a vágyak...       2019.07.01.
 
 
Találkozás
 
Keletre nyúló messzeség
Te dombtalan gyönyörűség.
Szívemet húzta e távoli táj
Üresség a lelkemben, óh, de nagyon fáj.
Bánatos szempár lebegett előttem
Míg a vonaton zötykölődtem.
 
Szigorú ajkak jőttek felém halkan
Óvatos szempár nézett végig rajtam.
Könnyebbülés árnya szaladt át rajta
Mosolyra húzódott, érzéki ajka.
Égető csókja végig járta testem
Forróságtól lángra lobbant a lelkem.
 
Tova suhantunk az idő szárnyán
Álmosan nyújtóztunk a felkelő nap határán.
Vágyakozó szemmel néztél csendben
Egy dologra gondoltunk mindketten.
Az elválás az ajtóban topogott
A szívünk egyre gyorsabban dobogott.
 
Messze repülök a vonat szárnyán
Távol leszel, karod nem vár rám.
Ismerős táj suhan mellettem
Szép pillanatok ülnek most a fejemben.
Behunyt szemmel érzem még az illatod
Fülemben cseng még az utolsó mondatod:
"Egyszer újra együtt leszünk kedvesem!"          2019.09.25.
 
 
Virágok
 
Reggel az ablakon kinézve
Virágokat látok, amerre csak nézek,
Színes fák aranylanak a dérben,
Piros, sárga, megannyi színben.
Színes szirmok kavarognak a szélben,
Kivirágoznak a fák minden évben kétszer.
 
Elsőként: szűzies, halvány színek lesznek,
Amit a tavaszi Nap lassan melenget.
Fehér, rózsaszín és halovány piros,
Vidám énektől nagyon zajos.
Édes illat száll a szélben,
Szorgos méhek zümmögnek serényen.
 
Másodjára: ködbe burkolva érleli virágát az ősz.
Fáradtan ballagnak már az árnyak,
Halvány szín után erősebbek dominálnak.
Piros, arany, bronz
Minden állatot lázba hoz.
Mókusok gyűjtögetnek lelkesen,
Rókamama gyermekét hessegeti szelíden.
 
Minden évben ámúlva csodálom,
Hogy tavasznál szebb az ősz, de nem bánom.
Viszont minden évben újra várom,
Tavasszal a virágokat újra lássam.              2019.10.30.
 
 
 
A kedves
 
Vágyakozó szemmel nézem
Az üres sínpárt, mely messziről hoz téged.
Sebes vonat röpít felém
Izgulok, mint találkozásunk kezdetén.
Míg várlak, szívem vadul lüktet
Gondolatok százai, futkároznak körülöttem.
 
Embertömeg árad, két szemed keresem
Pillanatra megáll a világ
Nem látlak, villám sújt rám.
Szürke felhők gyülnek körém
Merre jársz? Miért nem vagy itt még?
Kétség járja át lelkemet
Félek, hogy egyedül kell lennem,
A peronon ahol gyökeret eresztettem.
 
Mint ahogy a pofon csattan
Úgy indul a világ, gyorsan.
Megláttalak jönni, fülig ér a szád,
Repülök feléd, forró csókod vár,
Szívemről a kő, messze gurult már.
 
Kéz a kézben sétálunk
Közbe-közbe megállunk
Hosszú csókkal a lelkünket kitárjuk.
Napsütötte padon, szerelmesen hozzádbújva
Beszélgettünk a valóságtól elszakadva.
Forró ajkad a nyakamat szántja
Egyre követelőzőek a vágyak.
Hangos kacagás tölti be a parkot,
Valóságba visszahúz, hiába nem akartuk.
 
Bolondozva, kacagva
Sétáltunk az alkonyatban.
Boldogan és vidáman,
Egy tökéletes napot lezárva,
Ballagtunk az állomásra.
A búcsúzás fájdalmas és nehéz
Találkozás oly messze van még.
Könnyes szemmel nézem
Az üres sínpárt, mely messze vitt tőlem.             2019.11.11.
 
 
Téli "Reggel"
 
Fagyos széllel ébredt a reggel
Álmos szemmel nézem, mit művelt az éjjel.
Megdermedve állnak a fák a kertben
Öreg anyó fehér lepellel vonta be őket.
Tette előtt meghajolnak sorban,
Szélben összerázkódnak a havas ágak,
Nehéz súlyúkat a földre rázva
Büszkén állnak a jeges mában,
Fehér kincsüket odaadva az elmúlásnak.
 
Melengető napsugár súrolja az ágakat
Cinkéből kiűzi az álmokat.
Napfény melengeti szárnyait
Tollászkodva elkölti a reggelit.
Fázósan, megborzongva nézem őkelmét,
Ahogy ágról-ágra repked oly könnyedén.
Halványan látok egy sötét derengést
Kormos, a kandúr körülötte sertepertél.
Lomhán mozog a hideg hóban
Lábát rázza viszolyogva.
Két meleg kar ölel át hirtelen
Kedves csókja vigasztal e reggelen.
Együtt nézzük a napkeltét
S a kertlakók ébredését.                     2019.12.19.
 
 
 
Ébredés
 
Hajnal első fénynyalábja csiklandozza arcom
Ébrenlét határán, szuszogást hallok.
Furcsa egy hang, ami megzavarja álmom,
Pislogok kettőt, úgy éledek a mába.
Emlékképek rémlenek fel előttem:
Mozgó vonat mi megállt mellettem
Szemem téged keresett szüntelen
Szívem úgy dobogott , míg leszálltak mások.
Boldogság szárnya magasba repített
Mikor mosolyod megjelent előttem.
Szomjazóként csüngtem az ajkadon
Csókjaiddal szomjamat oltottam...
Morgó hang szólal meg mellettem
Lassan visszaránt a jelenbe.
Két erős kar húz magához
Forró test símul e háthoz.
Nyakamat csiklandozza lehellete
Szívem megtelik gyengédséggel, vele.
Megfordulva, álmos szemmel néz rám
"Korán van még, bújj ide hozzám".
Csillogó szeme mindent elárul
Szemébe nézve az univerzum kitárul.
Boldogan alszunk együtt tovább
Szerelem takaró megnyugvást hoz ránk.             2020.02.05.
 
 
 
Vallomás
 
Szemeid tűzében elvesztem én
Zár a szívemben, megrepedt keresztben.
Erős kézzel feszítetted széjjel,
Reményt hoztál mint hűvöst a nyári széllel.
Elűzted a felleget a lelkemről
Terád vágyok, ugye érzed legbellül?
Létem veled együtt egész
Erőm nélküled mit sem ér!
Köszönöm, hogy rám leltél
az első betűket, lásd legbellül.         2020.02.08.
 
 
Árulás
 
Szívem darabokra hullott
Mikor a vallomásod a tudtomra jutott.
Fájó érzés mi végig futott rajtam
Testemet, lelkemet megfagyasztotta nyomban.
Bizalom amivel feléd fordultam,
Elárultad az első alkalommal.
Összetőrve újra egymagam vagyok,
Elmélázok a történteken, nagyon.
Mit rontottunk el, hogyan tovább?
Az érzéseknek nincsen megállj.
Érzéseinket letagadni nem tudjuk,
De a történteken szemet hunyni  nem tudunk.
Hiányod egyre jobban fáj
Az árulás szelleme közöttünk áll!
Harcolni érted már nem tudok
Harcra fel! Ha még akarod....              2020.02.14.
 
 
Elmúlás
 
Szétszórt érzelmek hevernek mindenütt
Mint levetett ruhák, amit sebtében levetünk.
Messze eldobva magunktól,
fázósan összegörnyedve a hidegtől
ébren, forgolódva várva
keressük a szétgurult szavaktól
az enyhülést hozó megbocsájtást.
 
Némán nézzük a szétzihált érzelmeket
Mit hallgatással fájóra növesztettek
a ki nem mondott, igaz mondatok
amit egymástól önzően megtagadtunk.
Most egymással szemben állunk
Mint két idegen az első éjszakánkon.
Mélyen egymás szemébe nézve
Még halványan látni, milyenek voltunk régen.
 
Birtokló lágyság a szemedben
Amitől minden nap elvesztem
Kialudt végleg ahogy a napok teltek
A vágy izzó hamuja lassan a testembe dermedt.        2020.04.19.
 
 
Nagypapa
 
Konyha asztalnál elmerengve
Kislányomat nézem szembe
Ismerős arc tekint reám
Idős férfi arcát idézi-e látvány.
 
Szemembe könnyek gyűlnek
Lányom szemei elkerekedve néznek.
Régi idők jutottak eszembe:
Mikor kislány koromban
Nyakát öleltem boldogan, 
Hozzá bújtam a vállához
Dohány szagú kabátjához.
Mélyen ülő ráncok, voltak a homlokán
Mit a fájdalom és az élet rajzolt át.
Veríték és könnyek mélyítettek
És az örömök szelidítettek.
Mesélt mindig szépet
Hogy harcolt a sötétséggel.
Megvédte a hazáját
Legyőzte a tüzes sárkányt.
Hozzábújva álmosan
Szeme elmeredt a távolba.
Így mesélt a régmúltról
Szíve százszor is túlcsordult.
Végén mindíg győzött a jó
Nevetve, csiklandozva odébb paskolt.
 
Most könnyes szemmel nézem újra
Lányomat, ki mosolyogva
Létezésével visszahozta
A csodás, régmúlt gyermekkoromat.       2020.05.27.
 
 
Nagymama
 
Idős fejjel visszanézve
Türelmetlen voltam véle. 
Most az ablakon kinézve,
a kertet elmerengve nézem
őszes feje mikor bukkan fel
kertek alján, mielőtt a nap felkel.
 
Gyerek fejjel szobájába lépve
Örömmel láttam, mit is csinál éppen.
Kisaztal újsággal terítve
Minden színű bab ömlesztve előtte.
Lelkesen jöttünk mindig hozzá
Szín, forma, méret szerint szórtuk
Apró kézzel a babot szortíroztuk.
A fizetség mindíg járt
Hámozta és vágta az illatos almát.
Nyaranta, napkeltétől a kertet bogarászta
Lába körül mindig egy cirmos játszott.
Sárgabarackot vödörszám daráltuk
Nyílt tűzön a nagy üstben
A lekvárt keményre megfőzte.
 
Mikor eszembe jut
Megtelik a szívem szeretettel,
szinte érzem még a nap illatát,
mi belőle áradt,
mikor átöleltem a nyakát.                  2020.06.08.
 
 
Padon
 
Út szélén magam vagyok
Összetörten, üresen
Lelkem megpihen csendesen.
Elsuhanó árnyak körülöttem
Arctalan, lomha teremtmények.
Hangfoszlányok szállnak felém
Üres tekintettel hallgatom
Mit is sodor felém a szél.
Hangokból szavak állnak össze
Amik fátyolos, színtelen lelkemhez ér el.
Nagy sóhaj szakad fel belőlem
Forró könnyek szántják végig arcom
Színes csíkot húzva a szürke porban
Amit az elmúlt idő rakott oda.
Tisztára mossák tekintetem a könnyek
Színes világ tárul ki előttem.
Arctalan lények megváltoztak
Mosolygós, vidám emberekké váltak.
Kislány szalad kacagva
Arcomra boldog mosolyt csalva.
Nézem ártatlan lényét
Amit angyal vigyáz, ki a feje felett lebeg.
Körbenézve mindenhol Örzőket látok
Oldalra nézve a sajátom is meglátom.
Nyugtatóan mosolyog
Szívem megnyugodva, újra boldog.
Bármi történik az életben
Örzők vigyázzák miden lépteidet.            2020.06.15.
 
Érzés
 
Vallomásod jobban fájt
Mint az űr
Mikor elhagytál.
Hosszú idő óta
Most szóltál hozzám újra.
Egy idő után
Felemlegetted a múltat.
Szívemben a tőrt 
Újra megforgattad.
Emlékek
Nagy erővel felszínre tőrtek
Csókod újra érezni véltem.
De jó lenne hozzád bújni
Szívverésedet újra hallgatni.
Kérdésed visszaránt a mába:
"Amúgy hogy vagy?"
Vagyok, csak vagyok
Rosssz érzés de valós.
Magány és levertség
Lassan és komótosan oson
Mint szürke felhő a Nap előtt.
Csendben ül rám
S körbe ölel teljesen.
Nyár nővér is rosszkedvű
Vastag, felhőtakaró mögé rejtőzve
Ő is könnyét hullajtja e Földre
Sötét fátylat borítva
A bánatos szívre.
Szellő úrfi csókot lehel
Bánat fellegeket messze kerget.
Borúra mindíg derű jön
Szívemben a Nap újra kisüt.     2020.06.24.
 
 
Elveszetten
 
Fáradtan bandukolok az úton
Körülöttem suttognak a hangok.
Leszegett fejjel nézem az utam
Nem foglalkozom velük,
Sietek tova.
Fejemben ezernyi gondolat kiált
Mely vakká tesz, ez időn át.
Sötétben, elveszve
Bojongok a sötét éjben.
 
Sötétség hercege
Csókkal hinti lelkem.
Ridegség és viszolygás
Amit csábító lénye kínál.
Hamis ábránd, képek,
Kecsegtető szép idillek.
Csábító arca eltorzul
Amikor tudatom legmélyén
Felcsillan egy halvány derengés.
 
Mint pirkadatkor a reggeli köd
Úgy siklott be az arcod
Tudatom legmélyére.
Eszembe jut, hogy vársz reám
Ölelésed, csókod, meg ezernyi csoda
Amit a szemed ígér
Minden együttlétnél.
Felemelt fejjel ballagok 
Hozzád,
Hogy édes csókod elűzze
Éj herceg bűnös nyomait.
Megnyugodva pihenek karjaidban
Félig lehunyt pilláim alól
Látom, a sötét herceg
Az árnyékban, vágyakozó szemmel
Alkalomra vár
Hogy mikor jön el, újra hozzám.          2020.07.09.
 
 
Pillanat
 
Út szélén megállok
Piros a lámpa, hát várok.
Elmerengve nézem a forgalmat
Elmémben megjelent egy gondolat.
Egy pillanat és minden szép lesz
Nem fájnak a régmúlt emlékek.
Nem kísértenek tovább az árnyak
Megszűnnek a fájó vágyak.
Elmúlna a sajgó érzés
Amit a szerelem hiánya váltott ki végül.
Megszűnne a megcsalás szégyene
Amit az oltárnál megfogadtál csendben
Mind elárultad egy percben.
Megszűnne a létért való küzdés
Az állandó, fontossági döntés.
De jó lenne nem törődni senkivel
Csak egy lépés és megszűnik a világ
Megszűnök én is....
Bátorság kellene hozzá
De nincs, csak gyávaság.
Tündéri mosolyok rémlenek fel előttem
Lánykáim, akik tőlem függnek.
Felül ír minden ostoba vágyat
Hogy lépek egyet, míg nem zöld a lámpa.
Gondolataimból sziréna térít vissza
Látni akarom az unokáimat sorban.
Egyből eltűnt a sóvárgás
Nem maradt más, mint élni akarás.          2020.07.10.
 
 
Nyári este
 
Hallgatom a csendet
Egy pillanatra tűnik annak
Az est zajai hallatszanak lassan.
Idővel halkulni látszanak,
Egy fűnyíró utolsót még felharsan
Majd megpihen szép lassan.
Előttem a tűz álmosan fellobban
Fáradtan összeroskadva,
Kialszik szép lassan.
Szerenádot adnak a rigók
Pirulva a Nap, aludni vonul.
Rigó úr rázendít
Asszonysággal így beszél.
Innen-onnan beleszólnak a vitába
Kiabálnak, egymás szavába vágnak.
Így áll össze a szerenád
Hallgatnám egy életen át.
Sötétedik szép csendben
Csillagok is felébredtek.
Éj madarai is szárnyra keltek
Össze-vissza, gyorsan repkednek.
Éjszakai zenészek is hangolnak
Tücskök, békák egymással hadakoznak. 
Felvillanó apró fények
Szentjánosok világítanak az éjben.
Tűzem még utolsót sóhajt
Majd átadja fényét a csillagoknak.
Megyek én is, ölelésed vár rám
Megnyugodva hozzád bújva,
Mosolygok míg álomba nem taszítanak
A nyári, meleg esték
Megnyugtató, lágy zajai.       2020.07.15.
 
 
Élet
 
Fázósan átölelem testem
Megfagyva hagyták a lelkem.
Míg jégvirágok nyílnak a bőrömön
Addig, hideg könnycseppek születnek legbelül.
Fagyos utat vájnak az arcomon
Ahogy lejjebb haladnak,
Keblem halmára cseppenve
Jégpáncélt vonva a testem köré.
Megfolytva az életet
Amibe a szerelem melegséget ültetett.
Most haldokló lényem
Megváltó melegért könyörög.
Pislákol még egy apró szikra
Csókod dagaszthatná újra.
Várakozás kínkeserves
Jégruhám lassan, teljesen felveszem.
Lassan merülök az érző sötétségbe,
Hallok s érzek, de nem létezek,
Megszokott lépések hajtanak előre
Míg a tavasz beköszönt jövőre,
Addigra tán az emléked is halványul,
Hogy új ágat növesszek, nélküled,
Az élet fáján ha újra zöldel.        2020.10.25.
 
 
Én
 
Minden nap tükörbe nézve
Más és más arc néz szembe.
Fáradtság és bánat
Tükröződik a képben.
Mosolyra húzódik a szám
Vidámság fénye oson rám.
 
Mosoly mögött fájdalom,
Évek alatt alig kopott,
Újak és újak jöttek közé,
Örök lakhatást kaptak
A szívem legmélyén.
 
Kevesen látják, mi zajlik bennem
Sokan csak azt látják, amit engedek.
Egy-egy ember lát az álarc mögé
És látja azt ami szép.
Látja a fájdalmat és az örömöt
Összetört szívet és álmokat.
De a reménycsíra megmaradt,
Sarjadásnak indulva,
Fájó sebeket gyógyítva,
Új világ tárul elém
Elfogadás, remény és béke
De a bánatnak nincsen vége.
 
Boldogsághoz még valami hiányzik:
Megértő, meleg karok
Amik a télből tavaszt hoznak.
Szívemben a remény kivirágzik
Szürke napok újra színpompában játszik.
Nehézségek is könnyebbek lesznek
Ha a napok veled, kéz a kézben mennek.         2020.09.30.
 
 
 
 


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 21
Tegnapi: 20
Heti: 50
Havi: 41
Össz.: 29 713

Látogatottság növelés
Oldal: Új verseim
Régi és új versek, kapott novellák, saját történetek - © 2008 - 2025 - magan-versek.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »