Régi és új versek, kapott novellák, saját történetek

Saját versek amik a szívemől szólnak, kevenc versek csodás íróktól, rövidebb hosszabb novellák

Pihe
 
Téli napon szürke égbolt
Néhány hópihe útnak indult.
Milliónyi kicsi pihécske
Indult meg a földi létre.
Utolsóként egy fiatal
Aki menni nem akart.
Ismeretlen világ előtte
Csodálkozva nézett körbe.
Mennyi színes dolog
Pici szíve oda kívánkozott.
Fuvallat támadt s felkapta
Erdő szélére sodorta.
Bánatosan körülnézett
Csillogó fény, a távolban, még rémlett.
Hogy jutok el, abba a fényességbe?
Én elviszlek - szólt a levél
S szélsógór szárnyán útra kélt.
Egy-két kanyar belefért
Amíg a fényhez elért.
Levél taxi tova libbent
Pihe egy ágon megpihent.
Körbe nézve ámult-bámult:
De szép minden karácsonykor.
Ének száll az ablak felől
Kiváncsisága oda húzza őt.
Gyere öcsi oda viszlek
Hóember szólt hozzá csendben.
Vállára ugrott a kicsi Pihe
Ablakon át nézik a fényeket.
Ha jobban megnézed
A pici pihe még most is ott van
A hóember vállán boldogan pihen.         2020.12.07.
 
 
Pihe
 
Történetem egy kis hópihéről szól aki karácsonykor hullott közénk. Félénk volt és magányos. Kiváncsi is, mintaféle gyerek. Rácsodálkozott a világra és csábította a karácsony színes fényei. Nehézségek árán, de egy hóember vállán eljutott a házhoz, ahol a fényeket látta. A vén hóembert Lokinak hívták. Évek óta a háznál lakó gyerekek keltették életre és ahogy idősödtek a gyerekek úgy öregedett ő is. Hosszú élete során sokmindent megtapasztalt. Hosszú sötét órákban, történeteket mesélt Pihének. Eggyik éjjel is ott álltak az ablak előtt és nézték a csodálatos karácsonyfát. Mindenféle színes dísz csillogott az égősor alatt. Pihe kíváncsian odafordult Lokihoz.
- Papus? - így hívta az öreget - mindenhol ilyen gyönyörű a fenyőfa?
- Nem, édes kicsi Pihém. Nem mindenhol. 
- Hogy-hogy? Nem szeretik az emberek a szépet?
- Dehogynem. De mindenféle szokásokat kitalálnak. Egyszínűbe öltöztetik a fát divatból. Minden évben másmilyenbe. Fehérbe, pirosba, aranyba, kékbe.
Egy darabig a gondolataiba merült Pihe.
- Valamit nem értek Papus.
- Mi az Pihe? Mondjad nyugodtan.
- Ha ez régimódi és nem menő, akkor ők miért öltöztetik a fát színesbe?
- Tudod Pihécske. Régóta nézem őket és minden évben ugyanazok a díszek kerülnek fel a fára. De minden évben jönnek hozzá újak is. Így lesz a fa színes és gyönyörű. 
- Akkor miért nem ilyen minden fa? Nem értem az embereket.
- Tudod Pihécske, ezek nem csak színes díszek....- sóhajtott az öreg hóember.
- Hanem Papus? Akkor micsodák?
- Emlékek édesem. Gyönyörű és fájó emlékek.
Pihe egy kicsit elgondolkodott. Valamit még mindig nem értett.
- Papus? Az jó dolog? Mármint az emlékek?
- Igen Pihe. Papus elhallgatott és a gondolataiba merült.
Pihe egy darabig hallgatott majd az öreg arcára nézett. Elszomorodott, mert az idős hóember arcán jégcseppek jelentek meg. Ösztönösen hozzábújt vigasztalóan.
- Tudod - szólalt meg a hóember egy idő után - évről évre te is újjá születsz majd és ezek a történések, amit most élsz át, jövőre már emlékek lesznek. Lesznek közöttük jó és rossz emlékek de ezek mindig veled maradnak. Mikor először megszülettem, megéltem a csodát, a szépet, a jót. Együtt örültem az emberekkel egy új élet születésével. Ennek az emlékét látod ott a fa jobb oldalán a félszárnyú angyalka mellett.
- Látom, látom. De szép - csodálkozott Pihe.
- És látod-e ott a fa közepe táján azt a kis lovacskát? Ott a csorba piros gömb mellett? - kérdezte Loki halkan.
- Igen látom. Kicsit vesztett a fényéből de most is gyönyörű.
- Egyik évben kisfiú született. Az ő örömére került a fára de sajnos az angyalok elvitték őt....
- Óhh - szomorodott el a hópihe.
- Látod? Ez egy rossz és fájdalmas emlék, de mégis minden karácsonykor ott van a helye a fán. Ilyenek a rossz emlékek.
 - Minden embernek vannak emlékei?
- Persze, mindenkinek.
- Akkor mégis miért nem emlékeznek?
- Talán mert nem akarnak, vagy elfelejtettek emlékezni. Kitudja - válaszolta a hóember.
- Akkor már értem miért ilyen színes a fa. Telis tele van színes emlékekkel. Akkor ezek az emberek boldogok, mert tudnak és akarnak emlékezni.
- Így van Pihe. Jól jegyezd meg. Akkor leszel boldog ha te is tudsz és akarsz emlékezni. 
- Megfogadom - lelkendezett Pihe.
Majd fáradtan lehajtotta a fejét Papus vállára és mosolyogva elszenderedett.
Az öreg hóember még sokáig ott állt az ablak előtt és látta, hogy idén egy ici-pici hópihe került fel a fára. Ami a fényfűzér fényében szivárvány színben pompázott. 
 
 
Szilveszter
 
Verőfényes napra ébredtek a kert lakói. Pihe a kis hópehely, szokásához híven Loki, a hóember, vállán aludt.
- Ébredj kicsi Pihe - szólította gyengéden Loki.
- Mi történt Papus? - nyújtózott álmosan Pihe.
- Ma különleges nap van - mondta mosolyogva a hóember.
- Hogy-hogy? Úgy néz ki, mint az eddigi összes nap.
- Ma van az év utolsó napja.
Pihe nem szólt egy szót sem, csak szomorúan nézett maga elé. 
Egy idő után Lokinak furdalta az oldalát a kíváncsiság, hogy Pihécske miért hallgatott el.
- Mi a baj Pihe?
- Elszomorodtam Papus - mondta halkan.
- Miért szomorodtál el? Hisz a mai nap, vidám nap - mondta Loki vidáman.
- De hát te mondtad, hogy ma van az utolsó nap!
Loki először maga elé nézett, majd hangosan nevetni kezdett.
- Az évnek lesz vége Pihe, nem a világnak - kacagott a hóember.
- Az nem ugyanaz? - kérdezte a kis hópehely.
- Dehogy Pihécske - szólt a hóember - tudod egy emberi év 12 hónapból és 365 napból áll. Ilyenkor tél közepén van vége az évnek. Ilyenkor az emberek elgondolkodnak, hogy mit is tettek ebben az évben. Fogadalmakat tesznek, hogy mivel lehetnének jobbak az új évben. Pontban éjfélkor, tűzijátékkal és hangos trombitálással köszöntik az új évet, és űzik el az ártó szellemeket. Az emberek együtt ünnepelnek és buborékos borral koccintanak.
- És ez a "tűz játék" nem árt nekünk? - kérdezte aggódva Pihe.
- Dehogy, ez tűzijáték. Az emberek magasra lövik, ahol felrobban és mindenféle színben és formában pompázik. Majd meglátod milyen szép lesz.
- Utána mi lesz Papus? - kérdezte kiváncsian Pihe.
- Minden kezdődik előről. Még 1-2 hónapig tél lesz, aztán jön Tavasz Anyó és virágba borul minden - mondta szomorúan Loki.
- Biztos szép lehet - sóhajtott Pihe.
- Igen. Szép bizony, de azt mi már nem látjuk.
- Miért nem?
- Azért Pihe, mert a virágoknak meleg kell de ez már egy másik történet. Most örüljünk a szép napnak és a színes fényeknek.
Amint Loki kimondta az utolsó szavakat, pont akkor robbantak fel az első petárdák és rakéták. Színes fénybe borítva a sötét égboltot.
- De gyönyörű Papus - mondta boldogan Pihe. Loki hallgatott és csodálattal nézte és hallgatta a felrobbanó rakéták fényeit. Pihe nézte a színes fényeket és egy idő után álomba szenderült. Sok színben pompázó, virágos rétről álmodot.
 
 
Hideg napok
 
Pihe egyik reggel arra ébredt, hogy fázik. Fagyosan kapaszkodott Loki vállába.
- Papus nagyon fázok, mi a baj velem? - kérdezte dadogva a kicsi hópihe.
- Megérkezett az igazi tél. A szél északira fordult az éjjel, hideget hozott.Tél Apó ilyenkor mérges, és kiabál Tavasz Anyóval.
- Akkor jó mérges lehet Papus- nevetett Pihe - még a napocska is elbújt.
- Így van Pihe - nevetett Loki - emlékszel arra a kis tóra a ház mögött?
- Persze Papus, mért kérdezed?
- Figyelj csak - mondta a hóember és elindult a ház mögé. Lassan haladt, mert a szél nagyon makacsul fújt. A ház sarkától már látni lehetett a nádast, ahol néha gémek állnak meg pihenni. Volt egy kicsi stég, ahol a gyerekek szoktak játszani és horgászni.
Pihe nagyon figyelt mindenfelé. Végre meglátta a tavat, de most valahogy olyan furcsa volt a tó, nem tudta megmondani, hogy miért. De valami nem stimmelt az biztos.
- Látod Pihe? - kérdezte a hóember.
- Látni látom Papus, de nem tudom mi történt, olyan furcsa a tó. - mondta Pihe elgondolkodva.
- Befagyott a víz.
- Be... mit csinált?!
- Befagyott vagyis megfagyott a víz. - magyarázta Loki.
- Az milyen? - kíváncsiskodott Pihe.
- Tudod itt a Földön vannak különböző hőmérsékletek. a biztos pont a 0 fok. Ha hidegebb van akkor hó vagy jég esik és megfagy a víz. Ha melegebb, akkor eső esik. -1,-2 foknál születtél te és én is. most sokkal hidegebb van, ezért a víz megfagy és jég lesz belőle. Hosszú folyamat míg ilyen lesz. Most is ez történik. Azért látod a vizet olyan furcsának. Ha sokáig ilyen hideg lesz, akkor vastagszik a jégpáncél, még szebb lesz. De most egy kicsit futkoss a vállamon, nehogy megfagyj nekem.
Pár napig még maradt a hideg, és Pihe egyre jobban fázott. Egyik reggel megállt a szél és kisütött a nap. Pihe jóízűt nyújtózkodott, végre nem kellett kapaszkodni Papus nyakába, mert nem fújta el a szél.
- Na, most figyeld a tavat - mondta Loki és befordult a ház sarkánál.
- De gyönyörű - kiálltott fel Pihe - és ámúlva nézett körbe.
A szikrázó napsütésben mindenfelé csillogott a hó. De legszebb a tó volt, ahol a jég gyönyörűen visszaverte a délutáni napfényt.
Egy idő után, gyerekzsivaly törte meg a csendet. Gyerekek szaladtak le a tóhoz. Korcsolyáztak és csúszkáltak rajta. Pihe boldogan nézte a színes forgatagot, ahogy estek-keltek a gyerekek.
Ahogy ment le a nap, úgy lett egyre hidegebb és csendesebb a kis tó, a ház mögött. Loki és Pihe még mindig a tavat figyelte, ahogy a telihold selymes fénye visszatükröződött a befagyott vízfelületről. Egyszer csak mozgást vett észre Pihe. Pedig már majdnem elaludt Papus vállán.
- Papus?! Valami mozog a befagyott tó tetején.
- Igen Pihe látom. Ilyenkor nemcsak az emberek örülnek a jégnek hanem más lények is előbújnak a rejtekhelyükről, felfedve magukat. Nézd csak ott van középen egy tündér páros, Zizi és Zuma. Ők tanítottak meg pár éve csúszkálni a jégen. A telihold andalító zenét hallatott és a kicsi Pihe egy darabig nézte az ide-oda kecsesen csúszkáló párost. Közben le-le csukódott a szeme és mély álomba merült.
Loki még egy darabig nézte a tündéreket majd vissza cammogott a ház elé és mosolyogva várta a következő napokat.
 
 
Tündérek
 
Loki szeretett a tó partján lenni. Szerette nézni a befagyott tavat és persze a rajta táncoló tündéreket. Az embereket is nézte volna de nem lehetett elhagyni a helyét, mert akkor tudnák, hogy élnek mások is rajtuk kívül. Idén szerencsés volt, mert az ég egy pici kiváncsi hópihe lánnyal ajándékozta meg. Nagyon szeretett vele lenni. Fiatal önmagára emlékeztette. Most is a tó partján vannak és együtt nézik a kecsesen sikló tündérpárost. Zizi és Zuma majdnem elestek egy ügyetlenül bukdácsoló tündérgyerekben. Ekkor vették észre Lokit a parton. Egyből felderült az arcuk és siettek barátjukhoz.
- Szép napot Loki - köszöntötték boldogan.
- Sziasztok kedveskéim - örvendezett Loki.
- Idén sincs több ránc az orrodon barátom - csipkelődött Zuma a tündérfiú.
- Köszönöm szépen. Idén egy kis hópelyhecske tart fiatalon, itt ül a vállamon - büszkélkedett Loki és a válla felé biccentett, ahol Pihe ücsörgött.
- De aranyos pihécske - lelkendezett Zizi a tündér kislány, és megcsiklandozta Pihe pocakját.
- Idén született? - kérdezte Zuma.
- Bizony, karácsony éjjelén született és akkor fújta hozzám a szél - emlékezett vissza Loki.
- Akkor különleges barátra leltél kedves barátom. Tudtad, hogy csak ritkán születnek ilyen hópelyhek? - kérdezte Zuma.
- Nem tudtam -csodálkozott Loki - akkor tényleg nagyon szerencsés vagyok. Ő itt Pihe, a kis kiváncsi hópehely.
 - Szia Pihécske, lenne kedved körbejárni a tavat velem? - kérdezte kedvesen Zizi.
- Igen, örömmel - lelkendezett Pihe.
Zizi óvatosan a vállára vette Pihét, és elindult vele a tó felé. Pihének kapaszkodnia kellett  a tündérlány gallérjába, mert olyan gyorsan hasítottak a tó jegén, hogy majdnem elsodorta a szembeszél. Pihe boldogan nézett körbe és elcsodálkozott, hogy milyen nagy is a tó. Messziről nem tűnt ilyen nagynak. A két hosszabik oldalán nádas volt, ahol cinegék és más madarak laktak. Az egyik rövidebb felén egy stég állt, a szembe lévő parton pedig egy épület, amit Pihe még nem ismert, A ház sarkától, ahonnan nézni szokták a tavat, nem lehetett látni. A kis ház mellett egy öreg fűzfa állt.
- Pihe, látod azt az öreg fűzfát? - kérdezte Zizi és megállt a part közelében
- Igen látom, milyen szép - csodálkozott Pihe
- Igen, bizony. Nagyon öreg fa. Nyáron csodálatosan szép, mikor tele van levelekkel, olyankor teljesen zöld színben pompázik. Egy meleg nyári reggelen születtem az egyik ágán. - emlékezett vissza Zizi.
- Biztos szép lehet nyáron a tó. Alig várom, hogy láthassam. - ábrándozott Pihe.
- Bizony gyönyörű, de te ezt sajnos nem láthatod, mert olyankor meleg van és te elolvadsz.
Erre Pihe nagyon elszomorodott. Szerette volna látni a zöldelő fűzfát. Igazságtalan az egész, gondolta.
Zizi is elszomorodott. Sajnálta, hogy megbántotta a kis hópelyhet, pedig nem akarta. Félt, hogy most elveszíti Pihét, pedig jó barátok lehetnének. Zizi még tett egy kört a tavon, majd Pihét visszavitte a parton várakozó Lokinak.
- Sajnálom Loki, nem akartam bajt okozni - mondta Zizi és elsiklott a parttól.
- Mi történt Pihe? - kérdezte Loki.
- Azt nem tudtam, hogy el fogok olvadni, nem mondtad - sóhajtott Pihe.
- Később akartam róla mesélni - mondta Loki. - most aludj kicsi Pihe, holnap elmesélek mindent.
Pihe nehezen aludt el és rosszat álmodott. Egész éjjel menekült a "meleg" elől aki üldözni kezdte.
 
 
A kis ház
 
Másnap Pihe, még mindíg szomorú kedvvel ébredt. Loki nagyot sóhajtott és Pihéhez szólt.
- Pihe, akkor beszélgessünk. Figyelsz?
- Persze Papus. - szólt halkan a kis hópihe.
- Tudod minden évszaknak megvan a sajátossága. A mienk a Tél. Mi csak hidegben tudunk születni és élni. Amint kezd melegedni, mindegyikünk elolvad, de ha Tél Apó úgy gondolja, akkor következő télen újra születünk. Igaz, hogy mi nem látjuk a virágokat és a zöld fákat. De viszont a karácsony sokszínűségét és az új év kezdetét ünneplő színeket viszont igen. Mások viszont azt nem látják, hogy milyen szép is a tél. De viszont mikor elolvadunk, nem halunk meg teljesen. Víz lesz belőlünk ami táplálja a növényeket, így egy kicsit ott vagyunk minden évszakban.
- Ez elég szomorú Papus, de lehet, hogy egy nyári virágba jutok és lesznek emlékeim amiket majd jövő télen el tudok mesélni neked.  - gondolkodott hangosan Pihe.
- Akkor mégjobban várni fogom a következő telet... - mondta Loki de nem tudta befejezni, mert Zizi odarepült hozzá, majd Pihéhez fordult.
- Sziasztok - köszönt félénken Zizi. - Pihe, eljössz velem újra? A kis háznál szeretnék mutatni valamit.
- Szivesen megyek - mosolyodott el Pihe. Átugrott Zizi vállára és a tó felé vették az irányt. A tó tulsó végénél lévő kisháznál szálltak le. Pihe most is megcsodálta a fűzfát ahol a kis tündér született. 
- Ilyen közelről még nagyobb ez a kis ház - lelkendezett Pihe
- Pihe - szólt halkan Zizi
- Igen?
- Ne haragudj a tegnapiért, nem akartalak megbántani és elszomorítani sem szerettelek volna - mondta halkan Zizi.
- Semmi baj Zizi. Papus reggel elmesélt mindent. Egy kicsit szomorú vagyok, hogy nem láthatok mindent de jövő télen újra itt leszek.
- Ennek örülök és megígérem, hogy várni foglak. De figyelj csak. Mutatok neked virágokat. - mondta Zizi sejtelmesen.
- Virágot?! Télen? - csodálkozott Pihe.
- Bizony, virágot. Ez a fajta csak csak télen látható és igaz nem színes, csak fehér, de gyönyörű. - magyarázta Zizi és a kis Pihét  a kisház hátsó ablakához vitte.
- Hol vannak, hol vannak? - türelmetlenkedett Pihe.
- Türelem Pihécske - mosolyodott el Zizi - nézd itt vannak az ablakon. - az ablaküvegre mutatott.
- Jaj de szép - ámúlt Pihe - nagyon gyönyörű, de hogy kerültek oda?
- Tél Apó műve. Így akar nekünk kedveskedni egy kicsit. A pára megfagy az üvegen és ilyen szép virágmintát rajzol ki. Igaz nincs se színe se illata és leszakítani sem lehet, de így gyönyörű és csak a mienk. Úgy hívják hogy, Jégvirág. Ezt a fajta virágot csak a tél gyermekei, mint te és Loki, és a melegvérű élőlények mint én és az emberek és az állatok láthatjuk. 
- Köszönöm, hogy megmutattad nekem, de lenne egy kérésem hozzád ha lehet. - mondta szerényen Pihe.
- Persze, kérhetsz bármit.
- Körbe tudnál megint vinni a tavon? Olyan jó volt tegnap, nagyon élveztem - ért fülig a szája Pihének.
Zizi nagyot kacagott és már repült is a tóhoz, majd a kacagó Pihével a vállán sebesen siklott a tó befagyott vizén, egészen addíg míg le nem szállt az este.
Fáradt Pihe szó nélkül elaludt Loki vállán. A mai napról álmodott, hogy milyen boldog volt Zizi társaságában.
 
 
A szánkó
 
Egyik nap Zuma, a kis tündérfiú, repült oda Lokihoz és Pihéhez. Köszöntötte őket majd Pihéhez fordult és megkérdezte tőle.
- Pihe, el jössz velem szánkózni?
- Nagyon szívesen Zuma de nem tudom az milyen - kért bocsánatot Pihe.
- Semmi baj, megmutatom neked. Nagyon szeretni fogod, hidd el.
Pihe Zuma vállára ugrott, majd a kis tündér felrepült vele.
Az erdő felé vette az irányt és a fák között egy kicsi dombot vett észre Pihe. Oda tartottak. Sokan voltak már ott. Tündérek, koboldok és még ifjú hóembereket is lehetett látni. Mindenkinél egy fakéreg volt azon ülve csúsztak le a dombtetőről. Ki így-ki úgy de mindenki leért. Páran fel is borultak de kacagva futottak újra fel a domb tetejére. Egy kisebb csoport felé vették az irányt, ahol Pihe csak Zizit ismerte fel. Ebben a társaságban volt még egy tündér, kobold és egy pici hóember. Zuma mindenkit bemutatott. A tündér kislány Zúzmarának a hóembert Bubunak és a koboldot Gizmónak hívták. Kicsit fura szerzetek voltak, de aranyossak is egyben. Bubu egy pici hóember volt akit túrázók építettek. Ő volt az elhagyott hóember. Ne tévesszen meg a méret senkit, öreg volt de fiatalosan bohókás. Gizmó egy kicsit lökött kobold volt. Aki minden bolondságban benne van. Zúzmara pedig Zizi kishuga volt.
- Szánkóztál már Pihe? - kérdezte Gizmó lelkesen.
- Még nem - válaszolta Pihe halkan.
- Na akkor pattanj fel a vállamra és bevezetlek a szánkózás rejtelmeibe - mondta Gizmó.
Pihe átugrott Gizmó vállára, majd belekapaszkodott a piros sáljába.
- Ez így nem lesz jó. Félek, hogy elveszítelek és akkor nem tudlak megtalálni. - erre kihúzott a sáljából egy szálat és odaadta Pihének, hogy tegye a nyakába, mint egy meleg sálat. - na akkor indulás.
Pihe alig tudott kapaszkodni, olyan gyorsan száguldoztak. Szerencsére nem pottyant le Gizmó válláról.
- Na hogy tetszett kislány? - kérdezte nevetve.
- Menjünk még légyszíííí - kiálltotta Pihe.
- Örömmel - mondta nevetve Gizmó. És már száguldottak is fel a domb tetejére.
Egész délután felváltva szánkózott új barátai vállán. Mindenkitől kapott egy-egy színes szálat a sáljukból és mikor pihentek Zúzmara színes sálat font belőle, amit büszkén kanyarintott a nyaka köré.
Este mikor a csillagok feljöttek az égre, Zuma akkor vitte haza a már alvó Pihét. Óvatosan Loki vállára fektette, majd csendben hazarepült. Loki nézte a békésen alvó Pihét aki még mindíg szorosan ölelte a színes sálját, amit az új barátaitól kapott, és csendben mosolygott.
 
Elveszve
 
Gyorsan teltek a napok, Pihe sokat volt együtt az új barátaival, Gizmóval, Zúzmarával, Bubuval, Zizivel és Zumával. Büszkén viselte a színes sálat  amit Zúzmara font neki , azokból a fonalakból, amiket a többiektől kapott. 
Gizmotól pirosat, Bubutól feketét, Zúzmarától zöldet, Zizitől citromsárgát, Zumától pedig kéket kapott.
Zuma vállán ült és éppen a kisdomb felé tartottak, ahol szánkózni készültek a többiekkel. Pihe gyönyörködve nézte a tájat ami felett elröpültek. Annyira belemerült a látványba, hogy elfelejtett kapaszkodni és egy bohókás szellőúrfi lesodorta Zuma válláról. Szerencsére puhán ért földet, hópehely révén, nem történt nagyobb baja. Ilyedten nézett körbe, nem tudta hol is van, és hogy jut vissza a többiekhez. Esés közben egy kicsit körbe nézett és látta, hogy Zuma a lemenő nap felé repült, ezért elindult arrafelé.
Eközben Zuma megérkezett a többiekhez. Gizmó látta meg először.
- Zuma, a kis barátunkat nem hoztad magaddal? - nézett körbe csalódottan.
- Dehogynem, Itt van a vállamon. Igaz Pihe? - mondta Zuma és oldalra fordította a fejét, majd felkiáltott hangosan.
- Mi történt fiuk? Mi ez a kiabálás? - kérdezte Zúzmara, aki éppen akkor ért oda hozzájuk.
- Nagy baj van lányok - válaszolta Zuma és ilyedten nézett Zizire aki épp akkor ért oda.
- Mi az Zuma? - kérdezte Zizi
- Elvesztettem Pihét - suttogta halkan.
- Mikor? Hol? Te jó ég! Szegényke - kiabáltak egyszerre a többiek.
- Csend legyen - kiáltott nagyot Zúzmara - mikor veszthetted el? - fordult a megszeppent Zuma felé.
- Nem tudom. De a Nagy Tölgynél még meg volt az biztos - emlékezett vissza a kis tündérfiú - a horgas fánál találkoztunk egy szeleburdi szélúrfival aki nekünk jött egy picit. Lehet akkor esett le - emlékezett vissza Zuma.
- Az itt van nem messze, menjünk és keressük meg - lelkendezett Bubu a hóember.
- Hogy félhet szegény Pihe - mondta bánatosan Pihe.
Útra keltek Bubu és Gizmó a földön, Zúzmara, Zizi és Zuma pedig a levegőből próbálták megkeresni Pihét.
Az egész felhajtásról mit sem sejtve Pihe elindult amerre a többieket sejtette. Egyre jobban úrrá lett rajta a fáradság és a félelem. Egy kidőlt fatörzsre bukkant, aminek voltak ágai. Az egyik ágra felkuporodott és a barátaira gondolt, köztük is Lokira a kedves öreg hóemberre, aki segítette ebben a pár hétben, amióta megszületett. Lassan sötét lett és nyugtalan álomra hajtotta a fejét. Álmában újra a barátaival csatangolt az erdőben. 
 
Bozont
 
- Ébresztő, ébresztő.....
Pihe arra ébredt, hog valaki keltegeti. Hirtelen azt sem tudta hol is van. Asztán eszébe jutott, hogy Zuma válláról lesodorta egy neveletlen szellő és most magányosan alszik egy kidőlt fa alsó ágán.
- Ébredj! Mi lesz ébresztő - hallotta Pihe félálomban.
A fáradt hópihe kinyitotta a szemét, kiváncsi volt, ki nem hagyja aludni. Oldalra nézett és egy másik hópihét látott. Elsőre megijedt , aztán összeszedte minden bátorságát és megkérdezte.
- Ki vagy te és mit akarsz tőlem? - dadogta Pihe félénken.
- Bozont vagyok de most nincs idő erre. Hamar le kell innen szállnod - sürgette Bozont.
- Miért? Olyan kényelmes itt.
- Nem vetted észre, hogy ezeken az ágakon nincsen hó? Ide süt a nap és akkor elolvadsz.
- Ó, erre nem is gondoltam - Pihe már ugrott is le az ágról.
- Idei pihe vagy igaz? Hogy hívnak? - kíváncsiskodott Bozont.
- Igen. Karácsonykor születtem és Pihének hívnak. Te is idei pihe vagy?
- De szép neved van - bókolt Bozont - én már két teles pihe vagyok. Mit keresel errefelé?
- A barátaimhoz igyekeztem szánkózni de leestem Zuma válláról - szomorodott el Pihe.
- Nem jó elveszettnek lenni. Idén én is az lettem. - sóhajtott Bozont.
- Mi történt? - kérdezte Pihe.
- Mikor megszülettem egy öreg hóember vállára pottyantam. Nem szerettem vele lenni, mert mogorva volt, de azért jó is volt, néha egy kicsit. Legalább nem voltam egyedül. De idén az első hóval érkeztem de Brúnót nem találtam. Nem született újjá. Vártam pár hetet, de sajnos nem jött ezért útnak indultam. 
- Én is egy hóemberrel vagyok. Lokinak hívják. Egy kis háznál élünk ahol van egy kis tó. Ő nagyon kedves és rendes velem. Ha megtalálom, akkor szerintem te is jöhetsz velem és bemutatlak neki. Szerintem megengedi, hogy a vállán lakjál. Barátaid nincsenek?
- Barátok? Az micsoda? Nem tudom mit jelent - lepődött meg Bozont
- Igen barátok. Nekem sok van. Együtt vagyok velük és közösen csinálunk sokmindent. Van Loki vagy ahogy én hívom Papus, ő sokat mesél nekem. Aztán megismertem  Zizit és Zumát ők tündérek, velük szoktam csúszkálni a befagyott tavon és repülni is elvisznek. Nemrég ismertem meg Bubut a kis hóembert, Zúzmarát a kis tündérlányt és Gizmót a koboldot. Velük szánkózni szoktam.
- Irigyellek Pihe. Hiába vagyok két teles hópihe nekem nincsenek barátaim - szomorodott el Bozont.
- De van barátod. Itt vagyok én. Én leszek a barátod, csak nem tudom hogyan jutok haza - mondta szomorúan Pihe.
- Segítek neked. Hol szoktatok szánkózni? A dombnál az erdőben? - kérdezte Bozont.
- Igen, ott. Tudod merre van? - reménykedett a kis hópehely.
- Igen, itt van nem messze. Látod azt a nagy fát, fészekkel a tetején?
- Igen, látom.
- Az után van. Gyere induljunk, hátha ott vannak a barátaid.
Serényen útra keltek és a reggeli szellő is a segítségükre sietett. Felkapta őket és elrepítette a két pihét egészen a domb aljáig. Megköszönték a segítséget és Pihe körbe nézett. Egyszer csak Gizmó hangját hallotta, ahogy szervezte a keresést a többiekkel. Elindultak felé. Féluton jártak mikor a kobold elhallgatott és boldogan felkiálltott.
- Ó, te jó isten, megtalált minket Pihe - örömében hosszú táncolt járt.
 
Nyugodt napok
 
Mindenki nagyon örült Pihének és új barátjának, Bozontnak. Zuma felvette Pihét és nagyot sóhajtott.
- Ne haragudj Pihécske, hogy elvesztettelek. Meg tudsz nekem bocsájtani? - pityeredett el Zuma.
- Semmi baj Zuma, én voltam a hibás, mert nem kapaszkodtam - mondta Pihe.
 - Gyere elviszlek Lokihoz, mert nagyon szomorú lett, hogy elvesztél.
- Köszönöm Zuma. El tudod hozni a barátomat, Bozontot is?
- Perszeszívesen, remélem holnap eljöttök velünk szánkózni. - reménykedett Zuma. 
- Persze, megyünk ugye Bozont?
- Igen, szívesen megyek legalább megismerhetem a többieket is. Pihe sok szépet mesélt rólatok. 
- Biztos csak lódított - pirult el zuma - komiszok vagyunk ám - és cinkosan a többiekre kacsintott. 
Mindenki jót nevetett és boldogan elkezdtek szánkózni. Zuma pedig felszállt a két vándorral és a Tónál lévő kisházhoz repült, ahol Loki már nagyon várta a híreket, kicsi, elveszett barátjáról.
-Nézd öreg barátom. Kit hoztam én neked? - kiálltott Zuma és Loki elé leszállt.
- Pihécske, drága Pihécském, nagyon hiányoztál nekem - ölelte magához Loki a kis csavargót. 
- Hiányoztál Papus - bújt hozzá Pihe boldogan. 
- Többet ne csinálj ilyet hallod? Nagyon megijedtem és az orromon isráncok jelentek meg. - dorgálta kedvesen a hóember.
- Papus, bemutatom neked Bozontot. Neki köszönhetem, hogy megtaláltam a többieket. Itt maradhat velünk? - kérdezte Pihe
- Persze Pihe. Köszöntelek Bozont és köszönöm, hogy vigyáztál erre a kislányra. 
- Én köszönöm uram - mondta szerényen Bozont - 2 téllel ezelőtt születtem és magam is egy hóemberrel, Brúnóval, de idén nem született újjá. 
- Ismertem Brúnót, egy házsártos vén hóember volt. Csak sajnálni tudom, hogy hozzá küldött a sors - mondta Loki.
Teltek a napok. Bozont hirtelen egy élénk közösségbe csöppent, ahol elfogadták és szerették. Végre boldog lehetett, rövid életében először. Lokit is megszerette és sokmindent megtanult tőle amit még nem tudott. Pihét is nagyon szerette és a színes sálja is tetszett neki. 
Egyik reggel kiabálásra ébredtek. 
- Ma én viszem, tegnap te vitted - kiabált Zizi
- Nem is igaz! Ma én vagyok a soros - kontrázott Zuma
- De nem, mert... 
-Elég legyen gyerekek - kiáltott rájuk Loki - mi ez a hangzavar kora reggel? - horkantotta Loki
- Azon vitatkozunk, hogy tegnap kivitte a vállán Pihét és Bozontot. 
- Miért kell ezen vitatkozni? Zizi te vidd Pihét, Zuma te meg Bozontot. Merre mentek ma?
- Jégcsúzdázni - válaszolta Zuma
- Csak nem a befagyott a vízesés a hegy mellett? - kérdezte Loki
- De bizony, idén olyan hideg volt, hogy befagyott - mondta Zuma
- Azt mindenképpen ki kell próbálnotok fiatalok - mondta Loki, Bozontnak és Pihének. 
- Öreg barátom, úgy gondoltuk, mivel messze van, ma nem hozom vissza Pihét és Bozontot. Majd csak holnap este - szólt Zuma Lokihoz
A hóember bólintott és elköszönt a hópelyhektől. 
Pihe Zizi vállára, Bozont pedig Zuma vállára ugrott, majd útra keltek.
Loki sokáig nézett utánuk és megnyugodva ismét a ház felé fordult, amit annyira szeretett.
 
A vízesés
 
Hosszú volt az út a befagyott vízeséshez. Gyönyörű tájakon haladták és útközben a dombot is látták, ahol szánkózni szoktak. Innentől Pihének is új volt a táj amerre repültek. Végre megérkeztek egy fákkal és bókokkal sűrűn benőtt helyhez, ahol egy apró vízesés volt megbújva. Most teljesen be volt fagyva és a picike tó is amibe belefolyt. Gyönyörű látványt nyújtott ahogy a napsugarak csillogtak rajta. 
- Milyen szép - lelkendezett Pihe
- Igen, nagyon szép. Csak ritkán fagy be teljesen - mondta Zizi.
- Hogyan lehet itt csúzdázni? - kérdezte Bozont.
- Keresünk makk sapkát és abba beleülve lehet  lecsúszni - magyarázta Zuma. 
- Nem fogunk leesni? - kérdezte Bozont és aggódva Pihére nézett.
- Ha egy kicsit közelebb megyünk akkor látni, hogy nem függőleges a vízesés hanem olyan, mintha meredek domboldalon mennénk le. Inkább meredeken lejtő patak mint vízesés - mondta Zizi. 
- Akkor megnyugodtam - sóhajtott fel megkönnyebbültem Bozont.
- Na akkor keressünk kupakokat, legalább hét darab kell, mert jönnek a többiek is. 
Szerencsére hamar találtak, mert már más is felfedezés a pici vízesést. 
- Zuma, csússz te először, had lássuk hogyan is működik a dolog - kérte Pihe a tündérfiut. 
Zuma kiválasztott egy makk kupakot és fél vitte a tetejére majd beleültem. Egy be hajló ágba kapaszkodott majd ellökte magát és sebesen csúszott lefelé. Csak az öröm kiállításokat lehetett hallani. Mikor leért a jégen a kupakja pörgött még egy keveset, majd a pártnak ütközve megállt. Egymás után csúsztak le a többiek és mindenki nagyon élvezte. Délutánra megérkeztek a többiek is. Bubu a hóember, Gizmó a kobold és Zúzmara a tündérlány. Kettő pici lény is jött velük akiket Pihe még nem ismert.
- Sziasztok - köszön Zúzmara - be szeretném mutatni a pici barátaimat Mimit és Momót a kis manókat. 
Mindenki köszöntötte őket és újra nekiiramodtak a jégnek. Egész délután vidám kacaj töltötte be a kis helyet. Elkezdett esteledni és ideje volt alvóhelyet keresni. Zizi, Zuma, Gizmó, Zúzmara, Mimi és Momó találtak egy apró barlangot ott húzták meg magukat és aludtak el hamar. Pihe és Bozont Bubu vállán találtak helyet. Bozont nem tudott elaludni és Pihére nézett. Pihe kedvesen mosolygott rá, majd felnézett és a csillagokat figyelte. 
- Köszönöm, hogy befogadtatok - szólalt meg halkan Bozont - ebben az 1-2 napban több minden történt velem mint az eddigi 2 évben, mióta megszülettem. Rengeteg új barátom lett. 
- Én örülök, hogy rám találtál - pirulát el Pihe majd puszit adott Bozont arcára. 
Bozont elmosolyodott és átöleltem Pihét, így aludtak el. 
Reggel korán keltek és már újra a kupakokban ültek és csúsztak lefelé a jégen. 
Mimi és Momó, a két kis komisz manó, találtak egy hosszú fakérget. Így mindenki egyszerre tudott lecsúszni, sokkal jobb volt így de félő volt, hogy valaki késik ezért egy idő után visszatértek az egy személyes csúszáshoz. Már jócskán benne jártak a délután án, mikor Zuma és Zizi hazavitték a kimerült de boldog hópelyheket. Loki vállán egyből álomba szenderedtek és álmunkban is csúszkáltak lefelé a vízen. 
 
Tavasz
 
Teltek a napok és a hetek. Pihe és Bozont egyre jobban megismerte egymást. Ahogy teltek a napok, egyre hosszabbak lettek. és a levegőben ott lehetett érezni Tavasz Anyó parfümjét.
Egyik este, mikor megérkeztek a fiatalok, Loki így szólt hozzájuk.
- Édeseim, bármennyire is fáj, de eljött az idő, hogy a búcsúszkodásról beszéljünk. - mondta szomorúan
- Már ilyen hírtelen? - suttogta Pihe
- Sajnos igen. A levegőben érezni, hogy Tél Apó elfáradt és egyre melegebb levegőt hoz a szél. Ki tudja mikor jön a tavasz, azt nem lehet előre tudni de azt akarom, hogy tudjátok, ez volt a legboldogabb telem. Köszönöm neked Pihe, hogy itt voltál és egy kicsit fiatalabbnak éreztem magam. Ha nem születnék újra, akkor boldogan éljetek együtt és a többiekkel. Emlékezettek rám és akkor örökké fogok élni.
- Megígérem Papus. De biztos vagyok, hogy még találkozunk, ne aggódj - bizakodott Pihe.
- Holnap elviszlek benneteket egy helyre, ahol igazi virágokat fogtok látni.
- Olyat még én sem láttam. Télen virág? - csodálkozott Bozont
- Bizony ám, majd meglátjátok - mosolyodott el sejtelmesen Loki
Másnap korán keltek és az öreg hóember elindult velük az erdő másik felébe. Már érezhetően melegen világított a nap. Foltokban olvadt a hó körülöttük. Végül megérkeztek egy tisztásra, de Pihe hiába nézett körbe itt bizony egy szem virágot sem látott.
- Papus, itt nincsenek virágok - értetlenkedett Pihe.
- Dehogynem, csak kicsit közelebb kell menni a földhöz.
- Óh, én már látom, de szépek. Milyen virágok ezek? - kérdezte Bozont.
- Ezek Hóvirágok - mondta Loki- ezek az első virágok. Igaz nem színesek de nagyon szépek.
- Köszönöm barátom, hogy megmutattad nekünk - mondta hálásan Bozont
- Nagyon szivesen kedveskéim, ha én már nem leszek akkor gondoljatok rám ha Hóvirágot láttok, és én boldog leszek akárhol is vagyok éppen. - mondta Loki és lehajtotta a fejét.
- Soha nem foglak elfelejteni Papus - hüppögött Pihe - de remélem még sokszor találkozunk.
Egy darabig még gyönyörködtek a virágok szépségében, majd hazaindultak. Mire besötétedett haza is értek. Fáradtan aludtak el és Pihe tengernyi Hóvirágról álmodott.
Pár napig még hideg volt, utánna viszont kezdett melegedni az idő. Lokihoz bújva, még pár napig, Pihe és Bozont az öreg hóemberrel maradt. Végül egy csillagos éjszaka elolvadtak és a lelkük mély álomba merült. Azt álmodták, hogy Télen újra láthatják a barátaikat de legfőképpen a csupaszív hóembert. 
 
 
Tél
 
Napról napra egyre hidegebb lett. Tél Apó nagyot nyújtózott és felhörpintette a jeges tea maradékát. Tavasz Anyó, a párja, éppen lefeküdni készült. Elfáradt a tavaszi és a nyári munkákban. Tél Apó kilépett az ajtón és kiengedte a hóbárány felhőket. Hosszú álomból ébredtek a jószágok, ezért csak lassan lépkedtek ki az ajtón. Néha-néha megrázták magukat, hogy egy kicsit felfrissüljenek. Ilyenkor esik a hó itt a Földön.
A második havazással kelt életre Bozont. Nagyot nyújtózkodott és körbe nézett azon a helyen ahova pottyant. Megörült, mert a kis háznál landolt ahova múlt télen véletlen került. Egyből mosolyra húzódott a szája, mert Pihe jutott eszébe, a pici, szépséges hópihe a színes sáljával együtt. Sorra jutott eszébe mindenki. Loki a hóember, Zizi, Zuma és Zúzmara a tündérek, Bubu a kis hóember, Gizmó a kobold, Mimi és Momó a kis manók. Még senkit nem látott a közelében. Azt látta, hogy sötét van és a kis ház kéménye füstöl. Felugrott az ablak párkányra és nézte a mozgolódást a házban. Gyerekek szaladgáltak sapkában és kabátban, vidáman öltözködtek. Egyszer csak boldog kiabálás hallatszott és a gyerekek a hóban szaladgáltak. Bozont nézte őket egy darabig, majd elbóbiskolt.
- Ébresztő barátom - szólította egy hang.
Álmosan nyitotta ki Bozont a szemét és nagyokat pislogott félálomban.
- Loki... Loki... Loki!!! - kiálltott nagyot mikor megismerte a hóembert - de jó, hogy látlak.
- Én is örülök neked Bozont. Pihe is itt van? - reménykedett Loki.
- Eddig még nem találkoztam vele. Ma érkeztem. - szomorodott el Bozont.
- De kár, de legalább te itt vagy. Gyere ugorj a vállamra.
Éjjel feltámadt a szél és hideget hozott. Reggelre szépen csillogott a kert, a fényes napsütésben. Pihének még nyoma sem volt sehol. Délutánra sötét fellegek érkeztek és újabb havazás kezdődött. Loki és Bozont bízott benne, hogy Pihe előbb utóbb újra eljön. Másnapra picit kitisztult az idő. Pihének nyoma sem volt. Nagyon elszomorodtak.
- Pedig milyen jó lett volna találkozni vele - sóhajtott Bozont - nagyon hiányzik.
- Nekem is hiányzik, remélem meglesz - sóhajtott Loki.
Pár nap is eltelt hiába, Pihének még mindíg semmi nyoma nem volt. Szinte teljesen feladták a reményt, hogy valaha is viszontlátnák.
 
Zokni
 
Pihe, miután földet ért, elaludt annyira kifáradt. Arról álmodott, hogy újra együtt van a barátaival és jobbnál jobb kalandokba keverednek.
Egy idő után arra ébredt, hogy fázik. Oda akart bújni Lokihoz de csak valami hideget tapintott. Eszébe jutott, hogy nincs körülötte senki a barátai közül. Egyszer csak barna foltot vett észre tőle nem messze. Közelebb érve látta, hogy egy elnyűtt valami az.
- Szia. Én Pihe vagyok és te? - kérdezte a kis hópehelly.
- Szia. Én Zokni vagyok - válaszolta - egy elveszett alvóka. 
- Az milyen? Nem hallottam még rólad.
- Az ember gyerekek, mikor megszületnek, a szüleiktől kapnak egy elvókát. Mindenféle alakban és formában létezünk, én egy maci alakú alvóka vagyok. Azért létezünk, hogy vigyázzunk a gyerekek álmaira. 
- Akkor te biztos sok álmot és titkot őrzöl. Igaz?
- Bizony. Én már három generációs alvóka vagyok
- Az mit jelent? - érdeklődött Pihe.
- Felnőttről gyemekre száll. Az eredeti gazdám már nagymama korban van. Ő adott a lányának aki már azóta ő is anya lett. A kisfia kapott meg engem de sajnos egy nagy szél kifújt a kezéből és így elvesztem. - suttogta pityeregve Zokni. 
- Most én is elvesztem - mondta Pihe - én egy hópihe vagyok. Tavaly télen születtem. Egy lágyszívű hóember vállán éltem. Idén messze kerültem tőle. Egy széllöket messze repített.
- Akkor menjünk együtt és keressük meg a te hóemberedet. Hogy hívják?  Kitudja, lehet, hogy ismerem.
- Hóembert Lokinak hívják és a tündér barátaimat Zizinek és Zumának. 
- De jó, őket ismerem - kiálltott fel zokni - igaz régen találkoztam velük, mert tavaly egy huncut szél az erdő északi felébe röpített.
- Akkor tudod merre kell mennünk?
- Persze, itt van nem messze. Akkor te a kis tónál laksz, ahol van egy fűzfa ahol Zuma és Zizi született - gondolkodott hangosan Zokni.
- Igen, igen - lelkendezett Pihe. 
- Na gyere, estére ott is leszünk. Ugorj ide a fejemre és már megyünk is.
Pihe Zoknira bízta magát és boldogan kapaszkodott bele, abban a reményben, hogy újra láthatja a barátait. 
Már sötétedett, mikor egy fényes házhoz értek ahol az udvar közepén Lokit pillantotta meg. Zokni a hóember elé érkezett és köszöntötte régi barátját.
- Jaj de jó újra látni téged öreg barátom - mondta örömmel Zokni. 
- De rég láttalak errefelé Zokni, mi szél fújt errefelé? - kérdezte meglepetten Loki.
- Meglepetést hoztam neked. 
- Nekem?? - csodálkozott Loki - csak holnap lesz karácsony.
- Ez igaz, de nézd csak itt van a fejem tetején, és előrébb hajtotta a fejét. 
- Szia Papus - hallatszott egy örömteli hangocska Zokni füle felől.
- Pihe. Pihécske - derült fel az öreg szeme - merre jártál? Már nagyon aggódtunk érted.
- Rossz helyre pottyantam le. Zokni talált rám és most itt vagyok. Bozont is megérkezett? - érdeklődött Pihe
- Igen, szinte egyszerre éledtünk újra. Most Zumáékkal van. Reggel jön vissza, nagyon fog neked örülni - magyarázta Loki.
Pihe az öreg hóember vállára ugrott. A másik vállára Zokni telepedett és így szenderedett mindenki álomba.
 
Nagy nap
 
Már feljött az égen a Nap mikor meglátták Zumát és Zizit közeledni. Zuma először Zoknit vette észre.
- Zokni, öreg cimbora. Már évek óta nem láttalakn. Merre jártál? - kérdezte a kis tündér.
- Erre is arra is.. De úgy gondoltam, visszajövök és megnézem meg vagytok-e még. Tegnap reggel viszont belebotlottam egy kis tündérkébe aki titeket keresett. Gondoltam elhozom nektek. 
- Tündérke?! Nem ismerek egyet sem. - mondta zavartan Zuma és fülig pirult.
- Dehogynem - nevetett Zokni - ott ül Loki vállán. 
Zuma ekkor nézett öreg barátjára, Lokira.
- Pihe - kiálltott fel boldogan - nézd Bozont kit fújt ide a téli szél. 
- Pihe, jaj de jó, hogy itt vagy. Már azt hittük, hogy többé nem látunk. - mondta szipogva Zizi, aki eddig csak hallgatott.
Bozont átugrott Loki vállára és szorosan megölelte Pihét. 
- Hiányoztál Pihe, nagyon boldog vagyok, hogy itt vagy - mondta Bozont.
- Milyen nap is van? Karácsony este. Idén is ezen a napon jöttél el. - mondta meghatottan Zizi.
- Igen így van. Nagyon örülök, hogy újra láthatlak benneteket. Papus, te nagyon hiányoztál és persze a többiek is - nézett bocsánatkérően Pihe a többiekre. 
- Az a lényeg, hogy itt vagy - mondta Zuma.
A nap hátralevő része hamar eltelt. Pihe Bozottal, Zumával és Zizivel körbe járta a környéket és közben jót beszélgettek. Mikor a nap lement, akkor értek vissza Lokihoz. Pihe idén is elcsodálkozott a színes díszbe öltözött karácsonyfán. Pihe és Bozont elfáradtak az egész napi jövésmenésben, összebújva elaludtak. Zuma és Zizi mosolyogva nézte őket közben Lokival beszélgettek még egy kicsit. Már éppen elbúcsúztak volna öreg barátjuktól, mikor egy fényes csík jelent meg a ház felett. Csodálkozva nézték amint a rénszarvasok leszálltak az udvarra, szánkót húzva maguk után. Piros ruhába öltözött vidám ember szállt le róla és egyenesen Lokiék felé vette az irányt. Mosolyogva nézett a megleődött Zumára.
- Ébredj kicsi Pihe és Bozont - szólította őket gyengéden az idős ember. 
- Mi történt Papus? - nyújtózott nagyot Pihe.
- Szia Pihécske, én keltettelek fel. Mikulás vagyok - mondta az öreg ember a meglepett hópehelynek.
- Miért keltettél fel minket? Honnan tudod a nevünket? - kérdezte álmosan Bozont.
- Én mindenkinek tudom a nevét Bozont. Azért keltettelek fel benneteket, mert Lokit elviszem magammal. Idén, a szerencsének köszönhetően, kelt újra életre. Jövőre már sajnos nem fogják megépíteni a gyerekek. Egész életében jó hóember volt, nektek is a gondotokat viselte. Hozzátok is jó volt igaz Zuma és Zizi? Én sokmindent tudok ezért úgy gondoltam, hogy elviszem magammal az Északi sarkra, ahol mindíg tél van és örökké élhet. Na mit szólsz hozzá öreg barátom?
- Szívesen veled megyek Mikulás, csak nehéz szívvel hagyom itt Pihét és Bozontot és persze a tündéreket is.
- Megértelek. Azért ajánlottam fel neked, mert ilyen jó szíved van. Pihe és Bozont természetesen jöhetnek veled. De Zuma és Zizi nem érezné magát jól abban a környezetben. De viszont minden évben eljöhettek hozzájuk karácsonykor ha ez megfelel nektek. 
- Nagyon is. Köszönjük szépen - mondta Pihe
- Kicsit később visszajövök értetek, addig nyugodtan búcsúzzatok el egymástól. -  mondta a Mikulás és tova libbent a szánnal.
- Zuma, Zizi, ugye nem baj ha mi is a Papussal megyünk? - kérdezte Pihe bánatosan.
- Nem pici Pihe, nem baj. Nagyon hiányozni fogsz nekem de azért remélem, minden télen újra látni foglak benneteket. Amikor újra találkozunk, mesélni fogok neked majd a nyárról és a tavaszról. Rendben? - mondta szomorúan Zizi és letörölt egy könnycseppet az arcáról.
- Dehogy baj édes Pihécske. Itt nekünk sok barátunk van. Főleg, hogy Zokni is megérkezett. De Lokinak nem lenne ott senkije sem. Ezért is lenne jó ha nem menne egyedül. De azért jövő karácsonykor ha találkozunk, mindenről tudni szeretnék, hogy milyen is lett a sorsotok, ott a messzi Északon. Loki barátom, megérdemled, hogy elmenj az örök télbe. Örülök, hogy megismertelek és vigyázz magadra és erre a két pihére is. Remélem jövőre téged is látunk majd.... - ekkor Zuma hangja elcsuklott és könnyek szántották végig az arcát.
Hosszú, sújos csend telepedett közéjük és egy idő után megérkezett a Mikulás. Loki felült a szánra vállán a két hópihével és elindultak. Nehéz szívvel, de mégis boldogan. 
Így ért véget Pihe története aki karácsony éjjelén született és rengeteg barátot szerzett itt  lent a Földön.
 
Vége
 


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 4
Tegnapi: 11
Heti: 4
Havi: 328
Össz.: 26 872

Látogatottság növelés
Oldal: Pihe történetei
Régi és új versek, kapott novellák, saját történetek - © 2008 - 2024 - magan-versek.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »