Régi és új versek, kapott novellák, saját történetek

Saját versek amik a szívemől szólnak, kevenc versek csodás íróktól, rövidebb hosszabb novellák

Őszi alkonyat
 
...
S egyszerre.... újra oly fáradt s levert vagyok
S ébred a szívemben egy-egy bús régi emlék
Mint ketrecben a rab vad, melymely lustán s súlyosan lép
S a szeme a sötétben, ilyesztően ragyog...
Aztán ennek is vége... elnyúlnak a vadak, 
Olykor még egynek-egynek iszonyú talpa moccan
Csendben... s én bámulok a messzeségbe hosszan
S a vén kert körülöttem egyre homályosabb.
...

 

Tavaszi elégia
 
...
Merengtem: most vetik fel fehérlő szűzies ágyad
S irigyeltem cseléded, ki vár, míg vetkőzöl,
És aki elmenőben kecses melledre láthat,
Min kis kupolát formálsz, imára tett kezedből.
S szembe tűnt egy alkony, halkan súgtad nekem, 
Hogy egy imába foglalsz fáradt, aggot apáddal...
Ó látod-e még, édes, a múlt ködein által
Apád szelíd, halt arcát s alázatos fejem?....
...
 
 
A vén ligetben
 
A vén ligetben jártunk mindketten
Aludt a tölgy, a hárs, a nyár;
Hozzám símult félőn, ijedten
S éreztem: nem a régi már.
Ketten suhantunk, halk volt a hangunk
S csendes volt a szívünk nagyon
És mégis csókba forrt az ajkunk
Azon a sápadt alkonyon.
 
Jezéből a fűre könnyesen, gyűrve
Lehullott egy csöpp csipke - rom,
Fehéren és halkan röpült el,
Akár egy elhervadt szirom
Szeme rámnézett kérdőn, búsan:
Nincs búsabb szem mint aki kér
Ily szomorúan, ily koldúsan
Mért hívtuk egymást ide? Miért?
 
S mondta, hogy késő már az éj s ő
Megy...mennie kell...s elfut
Hallottam, haló zaját a lépcsőn
S nem tudom meddig álltam ott
Aztán...le és fel jártam a parkban
Mint aki valakire vár.
Gázolt a sarkon síró avarban
S aludt a tölgy, a hárs, a nyár...
 
 
 
Egy leány
 
Egy kobzos, görög lányt szerettem
Akit ti sohse láttok
Vár rám magányos utcák szögletén
Karcsú és izmos, akár egy legény
Nyakamba ugrik s átfog.
 
Elhagyott parkban ütjük fel tanyánk
Csörgő vizeknél
A lombok felett bújdos az égi láng
Sok csodacsillag néz le mireánk
S ez a hely szentély.
 
Nagy hárfája ezüstösen villog az éjben
S penget sok régi dalt
S a furcsa pitypang táncol az útfélen
S billeg sok bóbitás banka kevélyen
S a szél sóhajt.
 
S egyszerre elhagyja a lány a hárfát
S nem tudom mire gondol
Ledobja selymes, puha ruháját
Rámfonja a testét, rámtapasztja száját
S csókol, csókol...
 
Tán arra gondol: meg kell egyszer halnunk
S nem lesz többé kacaj az éjszakán
Lehull a csillag elporlad az ajkunk
Elfutnak a vizek, meg kell halnunk...
Szegény leány....
 
 
Szobák
 
Vörös márványból építek neked
Házat, fehér madarak bús szigetjén
Ahol örökös rózsaszín, hideg fény
Borong a végtelen vizek felett.
Fényes korú, mezítelen, barna nők
Súrolják majd hajlongva hűs szobáid
S dalolják messze otthonunk danáit
Míg setét rózsákként cügg bús fejök.
 
...
 
S ha majd este a vén vizeken át
Távol partok felé merengnek a cselédek
S a mi bús asztalunkon elhűl az esti étek
Én furcsa bánataim, édes, ne nézdd tovább:
Vezess be kisanyásan a harmadik szobába
Ahol születnek a setét rímek
Forralj kedveskedőn, lágy zümmögő vizet
És hints teát és mérget szelíden a pohárba...
 
 
Este a temetőn
 
Vén, halottas, esti kert...
Itt-ott ferdén, egyedűl
Egy-egy tél-túl földbevert
Furcsa fejfa hegye dűl:
Megpihenne, ósdi rom,
Elzuhanna békiben
Lent a fűves, ó siron
Hol gazdája rég pihen...
 
...
 
Most a tiszta esti ég
Gyengezőld és tág mező
Nyugodalmas, rest vidék,
Egy-egy halkan érkrző
Csillag csillog: angyal ott,
Őrző angyal, azt hiszem,
Földre ballag most gyalog
S kézi kis lámpást viszen...
 
...
 
 
 
Ősz
 
....
Kedves fiam, vezess el engem
A lányomhoz a városaljba...
Fütyülhetsz is... Mért mennénk csendben
Hisz Anni meghalt, úgyse hallja.
 
De lásd kitudtam ám a módját
Vén szilfaágból botot nyestem
Rá, ó venyigét s késő rózsát
S most kimegyünk hozzá mind a ketten
Erős édes, illatos élet
Hármas imáját elmondjuk
Botunk háromszor megsuhantjuk
És Anni meglásd újra éled.
 
 
Meddő órán
 
Magam vagyok
Nagyon.
Kicsordul a könnyem
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalon
Farigcsálok lomhán egy dalon
Vézna szánalmas, figura én
Én, én.
S magam vagyok a Föld kerekén.
 


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 1
Tegnapi: 8
Heti: 39
Havi: 231
Össz.: 26 775

Látogatottság növelés
Oldal: Tóth Árpád versei, idézetei
Régi és új versek, kapott novellák, saját történetek - © 2008 - 2024 - magan-versek.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »